|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziKavarásVarró Attila
Blended – amerikai, 2014. Rendezte: Frank Coraci. Írta: Ivan Menchell és Clare Sera. Kép: Julio Macat. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Jim), Drew Barrymore (Lauren), Wendi McLendon-Covey (Jen), Bella Thorne (Hilary), Braxton Beckham (Brendan). Gyártó: Warner Brothers / Happy Madison Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 117 perc.
Miután Adam Sandler a Ki nevet a végén két és fél órás szerzői önvallomásában leszámolt a
kezdeti sikereit hozó freak-komédiákkal és csalódott az útkeresését jelentő
romkomokban, minden figyelmét a családi vígjátékok felé fordította, amelyek
hőse párnapos össznépi kiruccanás keretében (függetlenség napja, esküvő, újévi
hajókirándulás, trópusi vakáció) helyet, célt és békét talál magának a
középkorú rémálomban. Sandler azonban továbbra sem képes szabadulni a régi
rutinoktól, az új terepen előbb az örökkamasz lúzert zavarta párszor végig (Nagyfiúk, Apa ég), majd romantikus hősét
eresztette gyanútlan családanyára (Kellékfeleség).
Eredeti címéhez híven (ami inkább Keverés)
az idei Kavarás ismét
romkom-alapkonfliktust hasznosít családi kontextusban: egy kamufamília
bajforrásai helyett ezúttal két (látszólag) inkompatibilis csonka család
kényszerű közös nyaralása hozza össze hősünket az álomanyukával, a hawaii
luxusstrandok tejjel-mézzel folyó kánaánja helyébe pedig egy dél-afrikai
üdülőfalu mesés csokigyára lép.
Túl azon, hogy a Kavarás két órás hossza ellenére sem
képes több ízt kihozni az izgalmasnak tűnő „családi screwball” zsánerkeverékből
a szokásos Sandler-köröknél (románc-romboló rinónász és majomzenekar; kedves ám
félidióta színesek; ütős játék, mint poénforrás), Frank Coraci házirendező
egyfajta önreflektív trilógiát teremt a sztáréletműben, jelezve a romkom-ciklus
végpontját, amelyben épp a rokonlélek Drew Barrymore jelentette az ideális Évát
a romantikus Adam mellett. Coraci nem csupán epizódszereplőket (meleg
háttér-énekestől Tízmásodperces Tomig) és konkrét jeleneteket (a reggel ajtót
nyitó gonosz ex) emel át a Nászok ászából
és az 50 első randiból, de a
párkapcsolati problémával konkrétan reflektál Sandler új komikus-státuszára
(mint ezt a blending-motívumot
megéneklő calypso-énekesek bizarr
görög kórusa is jelzi). Fejlődésképtelen hősünk 1998-ban a megváltó szerelem
sorsfordító erejével szembesült, 2004-re megbékélt a románctörténetek végtelen
monotóniájával, 2014-ben pedig a szívcsata már csak eszköz egy több tagot
számláló célközönség egyesítésére, amelyben a családapák mellett a nők és
gyerekek is megkaphatják a nekik kijáró örömöket.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 207 átlag: 5.43 |
|
|
|
|