|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Sötét bűnökSin City: Ölni tudnál érteAz örök városKovács Marcell
Újabb fejezetek Frank Miller fatalista bűnképregény-sorozatából.
Közel tíz évvel a
formabontó látványvilágával feltűnést keltő Sin
City után Frank Miller és
Robert Rodriguez
újabb fejezeteket filmesített meg Miller fatalista bűnképregény-sorozatából. Időközben
jócskán megváltozott a film és a képregény kapcsolata: a sokadik gyermekkorát
élő mozi habzsolja a comics-tól
kölcsönzött akcióközpontú fantasy-meséket. A Marvel-univerzum teljes létszámmal
átköltözött a filmvászonra, Christopher Nolan Batman-trilógiáját és a Miller 300-ából
készült két feldolgozást pedig a felnőtt közönség is lelkiismeret furdalás
nélkül nézhette végig.
Sin Cityben azonban mi sem változott. Az alkotók továbbra is a képregény és
a film nyelvének összeházasításával vannak elfoglalva, az erősen stilizált,
fekete-fehér foltokból felépített képi világ a film legmarkánsabb
jellegzetessége. Csakhogy már túl vagyunk a rácsodálkozáson, hogy milyen szépek
a képregény kockái mozivászonnyi méretre komponálva, második nekifutásra jóval nyilvánvalóbbak
a film hiányosságai. A több főhőst követő, epizodikus szerkezet a szokásos
alapsztorit variálja: a baltaarcú főhős sorozatosan kapja a pofonokat hamis
szerelmétől vagy a kisemberek életét is megnyomorító helyi hatalmasságtól, esetleg
mindkettőtől, mígnem egyszer elszakad a cérna, és elégtételt vesz a
sérelmekért.
A történetek hasonlósága első alkalommal még hatásosan nyomatékosította a
Sin City-univerzumot uraló reményvesztettséget, mostanra viszont már inkább önismétlésnek
hat, egysíkúvá teszi a cselekményt, amit az epizódok váltogatása nem színesít,
inkább csak bonyolulttá tesz. Az összezsúfolt történetek kapkodós hatást
keltenek, a folyamatos narráció kényszeres beszélővé változtatja a képregény hallgatag
szereplőit. A képregényes látvány megidézésében hajlíthatatlan alkotói szándék
a cselekmény tekintetében a mozis korszellemnek engedményt téve a történet
sűrítésére vállalkozik. Ha egy képregény-történet kockái csak rövidfilmnyi időt
töltenek meg, akkor vegyünk belőlük, mondjuk, hármat. Pedig az igazi kihívás a képregénypanelek
között, a fehér margón megbújó láthatatlan események megfilmesítése lett volna,
a Sin City esetében ezek többnyire a
magány és a tépelődés, elismerem, nem könnyen filmre írható történései. Az új Sin City-film az „ugyanolyan, csak nem
olyan jó” típusú folytatások sorát gyarapítja: Miller világának kedvelőit
elszórakoztatja, a többiek viszont csak a szinte kizárólag ruhátlanul látható Eva
Greenre emlékeznek majd belőle.
Sin City: Ölni tudnál érte (Sin City: A Dame to Kill For) – amerikai, 2014. Rendezte:
Robert Rodriguez
és Frank Miller. Írta: Frank Miller. Kép: Robert Rodriguez. Zene: Robert
Rodriguez és Carl Thiel. Szereplők: Mickey Rourke (Marv), Jessica Alba (Nancy),
Josh Brolin (Dwight), Bruce Willis (Hartigan), Eva Green (Ava). Gyártó:
Aldemisa Entertainment/Demarest /Miramax/Solipsist Films/Troublemaker Studios.
Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált.
103 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 375 átlag: 5.43 |
|
|
|
|