|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDJenkikKránicz Bence
Yanks – angol–amerikai, 1979. Rendezte: John Schlesinger. Szereplők: Richard Gere, Lisa Eichhorn, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: MGM-UA. 138 perc.
Noha senkinek nem az ő neve ugrik be
elsőként, ha a hatvanas évek brit újfilmjei kerülnek szóba, John Schlesinger a free cinema meghatározó alkotójaként
vált ismertté. Politikusabb és társadalmi ügyekben elkötelezettebb
pályatársainál, Reisznél vagy Richardsonnál azonban sokkal jobban boldogult a
tengerentúlon, új-hollywoodi sikerfilmjei pedig anyagi lehetőséget teremtettek
számára, hogy rendre visszatérjen forgatni Angliába. Ebben a tekintetben az Éjféli cowboy-t követő Átkozott vasárnap és a Maraton életre-halálra után készített Jenkik is a rendező szívügyének
számított, ez utóbbi film ráadásul Schlesinger nemzedékének fontos tapasztalatát,
a II. világháború alatt a szigetországban állomásozó amerikai katonák és a
helyiek kényszerű együttélését dolgozza fel.
A jenki Matt (Richard
Gere) és a brit Jean (Lisa Eichhorn) szerelméről szóló történet az egyébként
sem újító szelleméről híres rendező kezei között régimódi,
a klasszikus Hollywood háborús melodrámáit idéző filmmé formálódik, melynek
érdekessége elsősorban abban áll, ahogyan a műfaj nemes hagyományait betartva a
történelmi valóság kevésbé fennkölt, ebben a zsánerközegben finoman szubverzívnek
ható részleteit is megmutatja. A kulcsszó az átmenetiség: a frontra vonult
férfiak nélkül élő angol nők és a könnyű kalandokat kereső amerikai katonák
egyaránt tisztában vannak vele, hogy a kialakuló kapcsolatok nem tarthatnak
sokáig, az érzelmeknek viszont nem lehet gátat szabni. Van, aki higgadtan,
támogatást keresve bonyolódik bele egy viszonyba, mások a holnappal nem
gondolva összeházasodnak. Hőseink sem maradhatnak együtt, csak a viszontlátás
esélyét harcolhatják ki maguknak. Emiatt a happy end sem kézenfekvő, sőt, a
pályaudvaron tolongó, a hazainduló katonáktól ki tudja, mit remélő asszonyok
képe némi szatirikus élt is kölcsönöz a bő lére eresztett, míves, mára kissé
porosnak ható mozidarabnak.
Extrák: nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 114 átlag: 5.39 |
|
|
|
|