|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMancsCsiger Ádám
Mancs – magyar, 2014. Rendezte: Pejó Róbert. Írta: Szy Katalin és Pejó Róbert. Kép: Szatmári Péter. zene: Márkos albert. Szereplők: Trill Zsolt (Zoli), Holecskó Orsolya (Eszter), Keresztes Tamás (Józsi), Szacsvay László (Doki). Gyártó: Új Budapest Filmstúdió. Forgalmazó: A Company Hungary. 92 perc.
Csak idő
kérdése volt, hogy mikor készül film a híres mentőkutyáról. Pejó Róbert viszont
nem hagyományos életrajzi mozit rendezett, hanem a címszereplő által pusztán
inspirált fikciós tündérmesét és családi közönségfilmet. Művét egy gyermekének
esti mesét mondó anya foglalja keretbe, Pejó hol váltogat, hol ötvöz
élőszereplős filmet és animációt, utóbbival a gyerek hallgatóság és a
főszereplő perspektíváját rekonstruálja (Mancs például eb képében megjelenő „szagtündért”
követve akad nyomra). A filmbeli Mancs élete stílszerűen underdog hőstörténet, karrierfilm, amit idomár gazdája kerekít
mester-tanítvány mozivá, valamint furcsa párra épülő haverkomédiává és brománccá.
A Mancs
egyetlen erőssége instant kasszasiker-receptje. Címszereplője holt celebként,
neve márkaként funkcionál, Pejó ötvözi a kutyás-gyerekes családi filmeket egy
nemzeti, népi sikersztorival (mozija egy magyar Lassie vagy Rex felügyelő),
a valódi ebek látványával kecsegtető állatbarát komédiát pedig a gyerekek
figyelmét lekötő animációval (minden értelemben kiszínezve történetét). A
hollywoodi animációkkal ellentétben a Mancs
csak a marketingjével szólítja meg a legszélesebb publikumot: stílusát a
legkisebbek intelligenciaszintjéhez igazították, a többi korosztálynak mit sem
nyújt. Pedig Pejó többre is képes: Dallas
Pashamende című filmje egyszerre közönségszórakoztató és szerzői igényű –
mintha Kusturica rendezné az Oldás és
kötést. Vannak hasonlóságok e két munkája közt, de míg a korábbi film a Dallas-féle szappanoperák álomvilágának
szatírája volt, a Mancs már csak
mesebeszéd. Az újgenerációs honi mozik közül lehetett volna az Overdose vagy a szintén egyszerre
személyes és műfaji Fehér Isten párja
is, ehelyett hatásvadász, bulváros, mint a Coming
out és a Megdönteni Hajnal Tímeát.
Ál-biopicként nézve pedig giccsesebb és hiteltelenebb a rosszemlékű Dianánál is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 169 átlag: 5.67 |
|
|
|
|