KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mancs

Csiger Ádám

Mancs – magyar, 2014. Rendezte: Pejó Róbert. Írta: Szy Katalin és Pejó Róbert. Kép: Szatmári Péter. zene: Márkos albert. Szereplők: Trill Zsolt (Zoli), Holecskó Orsolya (Eszter), Keresztes Tamás (Józsi), Szacsvay László (Doki). Gyártó: Új Budapest Filmstúdió. Forgalmazó: A Company Hungary. 92 perc.

Csak idő kérdése volt, hogy mikor készül film a híres mentőkutyáról. Pejó Róbert viszont nem hagyományos életrajzi mozit rendezett, hanem a címszereplő által pusztán inspirált fikciós tündérmesét és családi közönségfilmet. Művét egy gyermekének esti mesét mondó anya foglalja keretbe, Pejó hol váltogat, hol ötvöz élőszereplős filmet és animációt, utóbbival a gyerek hallgatóság és a főszereplő perspektíváját rekonstruálja (Mancs például eb képében megjelenő „szagtündért” követve akad nyomra). A filmbeli Mancs élete stílszerűen underdog hőstörténet, karrierfilm, amit idomár gazdája kerekít mester-tanítvány mozivá, valamint furcsa párra épülő haverkomédiává és brománccá.

A Mancs egyetlen erőssége instant kasszasiker-receptje. Címszereplője holt celebként, neve márkaként funkcionál, Pejó ötvözi a kutyás-gyerekes családi filmeket egy nemzeti, népi sikersztorival (mozija egy magyar Lassie vagy Rex felügyelő), a valódi ebek látványával kecsegtető állatbarát komédiát pedig a gyerekek figyelmét lekötő animációval (minden értelemben kiszínezve történetét). A hollywoodi animációkkal ellentétben a Mancs csak a marketingjével szólítja meg a legszélesebb publikumot: stílusát a legkisebbek intelligenciaszintjéhez igazították, a többi korosztálynak mit sem nyújt. Pedig Pejó többre is képes: Dallas Pashamende című filmje egyszerre közönségszórakoztató és szerzői igényű – mintha Kusturica rendezné az Oldás és kötést. Vannak hasonlóságok e két munkája közt, de míg a korábbi film a Dallas-féle szappanoperák álomvilágának szatírája volt, a Mancs már csak mesebeszéd. Az újgenerációs honi mozik közül lehetett volna az Overdose vagy a szintén egyszerre személyes és műfaji Fehér Isten párja is, ehelyett hatásvadász, bulváros, mint a Coming out és a Megdönteni Hajnal Tímeát. Ál-biopicként nézve pedig giccsesebb és hiteltelenebb a rosszemlékű Dianánál is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12195