|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziNe zavarjatok!Vajda Judit
Une heure de tranquillité – francia, 2014. Rendezte: Patrice Leconte. Írta: Florian Zeller művéből Patrice Leconte. Kép: Jean-Marie Dreujou. Zene: Éric Neveux. Szereplők: Christian Clavier (Michel Leproux), Carole Bouquet (Nathalie), Valérie Bonneton (Elsa), Rossy de Palma (Maria). Gyártó: Fidelité Films. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 80 perc.
Patrice Leconte új filmjét Florian Zeller (Apa) színdarabja alapján forgatta. A
rutinos alkotó sikerrel dinamizálta az egyetlen helyszínen, egyetlen bő óra
alatt játszódó komédiát, így műve kifejezetten lendületes – ez minden pozitívum
azonban, amit a Ne zavarjatok!-ról el
lehet mondani. A vígjáték Michel hányattatásait meséli el, aki nem akar mást,
mint a barátja érkezéséig rendelkezésére álló egy óra alatt meghallgatni egy,
igen beszédesen Me, Myself and I
címet viselő dzsesszlemezt. A mű alapkonfliktusa, hogy a főhősnek még ez az
aprócska vágya sem teljesülhet, mert mindenki pont ebben az egy órában találja
meg valamivel. Ám ahogy halad előre a cselekmény, mind egyértelműbbé válik,
hogy nem a főhős környezetében élők a kibírhatatlanok, hanem a szinte már a
szociopátiáig közömbös, egoista férfi, akinek fontosabb egy lemez
meghallgatása, mint bármi más.
Sajnos az alkotók mindezt úgy mutatják be,
hogy a cél érdekében megfeledkeznek a logikáról: az óra ketyegésével egyre
inkább teljesíthetetlen missziónak eleve okafogyottá kéne válnia, a Michel
körül felbukkanó incidensek viszont egyre erőltetettebbek. A tetőpont az,
amikor a helyzetkomikum fokozása érdekében a férfi nem vesz tudomást egy
kulcsmondatról, amit a jelenet egy másik résztvevője a néző számára is tisztán
hallhatóan ismételget neki, holott korábban semmiféle utalást nem kaptunk arra
nézve, hogy főhősünk süket vagy ostoba lenne. Pedig a központi figura körül
kialakuló káoszt egyetlen helyszínen, szűk határidőn belül bemutató opusoknak
vannak hagyományai a francia moziban. Sőt éppenséggel a franciák csinálják a
legjobban: lásd a Dilisek vacsoráját
vagy a Hogyan nevezzelek?-et. A jól
bevált francia minőséget azonban most máshol kell keresnünk, ezúttal a dilisek
vacsorájának díszvendégei maguk az alkotók voltak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 83 átlag: 5.96 |
|
|
|
|