KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1979/december

• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Merénylet

Fekete Martin

Assassination – amerikai, 1987. Rendezte: Peter Hunt. Szereplők: Charles Bronson, Jill Ireland, Stephen Elliott. Forgalmazó: Fantasy Film. 85 perc.

Bár az akciófilm műfajának legjelentősebb előzményeként számon tartott James Bond-sorozat kulcsfigurái közül csak a 007-es ügynököt életre keltő színészek nevei vonultak be a köztudatba, a hatvanas évek óta töretlen népszerűségnek örvendő filmek sikerében más alkotók is oroszlánrészt vállaltak. Noha az 1969-es Őfelsége titkosszolgálatábant már rendezőként jegyzi, Peter Hunt vágóként járult hozzá a sorozat és az akcióműfaj diadalmenetéhez: a hitchcocki kémthrillerekhez képest gyengén megírt, az összeesküvés szálainak kibogozása helyett a látványos összecsapásokra koncentráló történetekben a drámai mélységet feszes tempóval pótolta, így a nézőt már nem foglalkoztatták a cselekményvezetés logikai hibái.

A Merénylet alapszituációja a hatvanas-hetvenes évek paranoiathrillereit idézi: Charles Bronson testőrfigurája rájön, hogy a First Lady körül bekövetkező szerencsétlenségek nem véletlen balesetek, s egyedül kell megvédenie a nőt, ugyanis az ellene irányuló összeesküvés szálai a politika legfelső és legbelső köréig vezetnek. Azonban a rendezői székben ezúttal nem A Parallax-tervet is készítő Alan J. Pakula ült, így nem egy lassan építkező, a nyomozás előrehaladtával egyre sötétebbé és nyomasztóbbá váló filmet kapunk, hanem rendkívül pörgős és akciódús, tipikusan nyolcvanas évekbeli műfajkeveréket, melyben a paranoiathrilleres Kennedy-utalások és az akciófilmes robbanásokkal tarkított üldözések könnyed hangvétellel és humorral párosulnak. Hunt nem tagadja meg Bond-filmes kötődését: a kései Roger Moore-darabok parodisztikus stílusát idézi meg az állandóan csak a sminkje miatt aggódó First Lady figurájával, a harsány zenehasználattal és az egyre extrémebb akciójelenetekkel, melyekben földön, vízen, levegőben, a legkülönfélébb járműveken menekülnek hőseink és még a motorosokat is rakétavetővel próbálják meg kilőni.

Extrák: Nincsenek.