|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDMerényletFekete Martin
Assassination – amerikai, 1987. Rendezte: Peter Hunt. Szereplők: Charles Bronson, Jill Ireland, Stephen Elliott. Forgalmazó: Fantasy Film. 85 perc.
Bár az akciófilm műfajának legjelentősebb
előzményeként számon tartott James Bond-sorozat kulcsfigurái közül csak a
007-es ügynököt életre keltő színészek nevei vonultak be a köztudatba, a
hatvanas évek óta töretlen népszerűségnek örvendő filmek sikerében más alkotók
is oroszlánrészt vállaltak. Noha az 1969-es Őfelsége
titkosszolgálatábant már rendezőként jegyzi, Peter Hunt vágóként járult
hozzá a sorozat és az akcióműfaj diadalmenetéhez: a hitchcocki kémthrillerekhez
képest gyengén megírt, az összeesküvés szálainak kibogozása helyett a látványos
összecsapásokra koncentráló történetekben a drámai mélységet feszes tempóval
pótolta, így a nézőt már nem foglalkoztatták a cselekményvezetés logikai hibái.
A Merénylet
alapszituációja a hatvanas-hetvenes évek paranoiathrillereit idézi: Charles
Bronson testőrfigurája rájön, hogy a First Lady körül bekövetkező
szerencsétlenségek nem véletlen balesetek, s egyedül kell megvédenie a nőt,
ugyanis az ellene irányuló összeesküvés szálai a politika legfelső és legbelső
köréig vezetnek. Azonban a rendezői székben ezúttal nem A Parallax-tervet is készítő Alan J. Pakula ült, így nem egy lassan
építkező, a nyomozás előrehaladtával egyre sötétebbé és nyomasztóbbá váló
filmet kapunk, hanem rendkívül pörgős és akciódús, tipikusan nyolcvanas
évekbeli műfajkeveréket, melyben a paranoiathrilleres Kennedy-utalások és az
akciófilmes robbanásokkal tarkított üldözések könnyed hangvétellel és humorral
párosulnak. Hunt nem tagadja meg Bond-filmes kötődését: a kései Roger
Moore-darabok parodisztikus stílusát idézi meg az állandóan csak a sminkje
miatt aggódó First Lady figurájával, a harsány zenehasználattal és az egyre
extrémebb akciójelenetekkel, melyekben földön, vízen, levegőben, a
legkülönfélébb járműveken menekülnek hőseink és még a motorosokat is
rakétavetővel próbálják meg kilőni.
Extrák:
Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 114 átlag: 5.79 |
|
|
|
|