|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDKegyes hazugságKránicz Bence
The Good Lie – amerikai, 2014. Rendezte: Philippe Falardeau. Szereplők: Arnold Oceng, Reese Witherspoon, Emmanuel Jal. Forgalmazó: Pro Video. 110 perc.
Ritkán sül el jól, ha a
hollywoodi producerek a társadalmi problémák iránt érzékeny, felelősségteljes
amerikai nagybácsik szerepében tetszelegnek, nyilvánosságot biztosítva
elnyomott népcsoportoknak vagy a mindennapi túlélésért küzdő megnyomorítottaknak.
Az eredmény ilyenkor általában giccses hatásvadászat, mert a bonyolult és
nehezen feltérképezhető valós viszonyok bemutatása helyett a stúdiók
szempontjából kézenfekvő és egyszerűbb könnyes melodrámába fordítani a
történetet.
A szudáni
polgárháborúban elárvult és menekülni kényszerülő, nuer és dinka származású emberekről
szóló Kegyes hazugság is jobbára a bevett
sablonok alapján készült. Azonban érezhető, hogy a kanadai rendező, Philippe
Falardeau (Lazhar tanár úr)
folyamatosan próbált egyensúlyozni a készen kapott dramaturgiai fordulópontok –
az otthoniaktól vett fájdalmas búcsú, az Újvilágba érkező hősök első, olykor
komikus megpróbáltatásai, a gyökértelenség és a honvágy szorongató élményével
való szembesülés – és a keresetlen, nyersebb és őszintébb pillanatok bemutatása
között. A filmet hitelesíti, hogy a főszerepekben valóban a szudáni Elveszett
Fiúk nemzedékéhez tartozó, fiatalon Amerikába érkezett afrikaiakat láthatunk,
köztük több egykori gyerekkatonát – ennek az információnak a birtokában
hirtelen súlya és tartalma lesz minden, egyébként szokványosnak ható mondatnak
a megváltásról, újrakezdésről és a múlt elengedéséről. A nehéz sorsukat
arcukon, testükön hordozó főhősök mellett óhatatlanul idegennek és
feleslegesnek tűnik Reese Witherspoon sztárjelenléte, ám a színésznő és a
forgatókönyv javára írható, hogy a menekültek beilleszkedését segítő kansasi
szociális munkás karaktere dicséretesen a háttérben marad, a kezdeti
távolságtartásból együttérzésbe forduló, teljesen közhelyes érzelmi út
ábrázolása pedig nem okoz gondot Witherspoon számára.
A film égetően aktuális
témája ellenére szinte láthatatlan maradt, és hamar megbukott az amerikai
mozipénztáraknál. Fájlalhatjuk, hogy Magyarországon csak dvd-n jelenik meg,
mert a bevándorlás, a menekültek problémájának bemutatása miatt nagyobb
figyelmet érdemelne, annak ellenére, hogy újfajta megközelítésnek vagy eredeti
látásmódnak nyomát sem lelni benne. Az alkotók visszafogottsága és valódi
segítő szándékuk miatt ugyanakkor mégsem érdemes bosszankodni a felületes jeleneteken
vagy klisés megoldásokon – a nemes cél mellett ezek valóban kegyes
hazugságoknak tetszenek.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 98 átlag: 5.06 |
|
|
|
|