|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAferim!Baski Sándor
Aferim! – román, 2015. Rendezte és írta: Radu Jude. Kép: Marius Panduru. Szereplők: Theodor Corban (Constandin), Cuzin Toma (Carfin), Mihai Comanoiu (Ionita), Alexandru Dabija (Iordache). Gyártó: HI Film Productions. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 108 perc.
Radu Jude új filmjének élénk színekben
tobzódó, stilizált plakátja Tarantino-ihletésű westernt ígér, és a választott
történelmi periódus, illetve a szinopszis is szabályos műfaji átirattal
kecsegtet. Az 1835-ben játszódó Aferim!
papíron meg is felel ezeknek az elvárásoknak. Az alaphelyzet kedvelt
western-toposzokra épül: a sheriffbe oltott fejvadász (Constandin pandúr) és
fia egy lopással vádolt cigány férfi után kutatva lovagolják át a havasföldi
vadkeletet. Az eleddig kortárs városi környezetben játszódó filmeket rendező
Jude jó érzékkel választott témát: a romániai cigányrabszolgaság nem csak a
szélesebb köztudatba nem került be, de a (film)történelem térképén is fehér
foltnak számít.
A látszat ellenére Judét
mégsem a zsánerkonvenciók érdeklik, azokat csak laza sorvezetőként használja,
az Aferim! valójában logikus
folytatása és továbbgondolása az életműnek, illetve a román új hullámos
stílnek. A legboldogabb lány a világon-hoz és a Mindenki a mennybe megy-hez hasonlóan Jude ezúttal is a
realizmus maximumára törekedett, a 19. századi Havasföld társadalmi viszonyait,
a kor szokásait, hiedelmeit meglehetős precizitással mutatja be. A történelmi
tablót ugyanakkor szándékosan „roncsolja”, idézőjelbe
teszi a fekete-fehér képekkel, a közelik szinte teljes mellőzése pedig az
intenzív nézői azonosulást gátolja. Első két filmjében is ez a szenvtelen
távolságtartás szavatolta, hogy a szereplők által drámainak megélt események –
a külső szemszögnek is köszönhetően – észrevétlenül csússzanak át groteszkbe.
Az Aferim! ennek megfelelően nézhető sajátos szociográfiai road
movie-ként, amelyben – mint egy abszurd népi színdarabban –, a kor összes
jellegzetes figurája felvonul, de működik a jelennek tükröt tartó allegorikus
szatíraként is. A film sugallata és konklúziója, hogy a mai társadalmat átható
előítéletek, attitűdök vagy a korrupció kultúrája 180 éve változatlanok, és ezt
az állítását Jude azzal támasztja alá, hogy a szereplők dialógusai – amelyekben
például arról polemizálnak, hogy a zsidók, a cigányok vagy esetleg a magyarok
az alávalóbbak – hiteles korabeli szövegeken alapulnak; sőt: egymást érik a
szkriptben a közmondások, szállóigék és az irodalmi idézetek is. Az Aferim! így aztán mégiscsak kapcsolódik
a Tarantino-féle westernekhez: a lenyűgöző 35mm-es fekete-fehér képek ellenére
Jude filmje is főként a nyelvhasználat segítségével mesél
a hatalmi struktúrákról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 165 átlag: 5.3 |
|
|
|
|