|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉg és jég közöttJankovics Márton
La glace et le ciel –
francia, 2015. Rendezte és írta: Luc Jacquet. Kép: Stéphane Martin. Zene:
Cyrille Aufort. Gyártó: Wild Touch / Eskwad / Pathé. Forgalmazó: Vertigo Média.
Feliratos. 89 perc.
Az Ég és jég között tökéletes példája annak, hogy kell egy nagyon
fontos témát és egy fantasztikus életutat üres heroizmusba és túlzott
stilizációba fojtani. A klímaváltozás kétségtelenül korunk egyik központi
problémája, a 83 éves Claude Lorius pedig a kérdéskör kulcsfontosságú
kutatójának számít. Az ő hihetetlen pályafutását mutatja be alaposan Luc Jaquet
dokumentumfilmje: archív felvételeken követhetjük végig, hogyan indult az
egyetemista Lorius élete első sarkköri expedíciójára az 50-es években, miként
élte túl az ádáz körülményeket, majd szeretett bele a jeges kontinensbe és
fejlesztette ki azt a különleges eljárást, amellyel napra pontosan képes
megmondani, hány fok volt több százezer évvel ezelőtt. Ezt követően vált a
francia kutató a klímaváltozás elleni küzdelem egyik korai szószólójává, az
Antarktisz jégpáncélja után tévéstúdiókban is megküzdve a tudományos
igazságért.
A film fő gyengesége,
hogy nem elégszik meg az erős történettel. Jaquet ezúttal sem képes az erős
alapanyagra bízni magát, így lépten-nyomon dagályos zenével és patetikus
narrációval támogatja meg a Lorius kalandjait megörökítő Super 8-as
felvételeket. Ráadásul hozzácsap még egy jelenkori szálat is, ahol az öreg
kutató heroikus pózokban mereng az emberiség sorsáról a kietlen sarkköri tájakon,
ezzel nemcsak véglegesen modorossá téve a filmet, de unalmasan bölcs
szuperhőssé stilizálva izgalmas életet élő főhősét. Persze Jaquet korábban is
mintha arra hajlott volna, hogy a dokumentumfilmek Zack Snydere legyen. Már az
Oscar-díjas Pingvinek vándorlásában
sem tudott a téma és a gyönyörű természetképek önerejére hagyatkozni, azóta
pedig csak tovább fokozta a stilizációt célzatos természetfilmjeiben. A Volt egyszer egy erdő-ben az őserdők
kipusztításának veszélyeire, ezúttal a globális felmelegedés beláthatatlan
következményeire figyelmeztet, de mindkét esetben jobban épít az érzelmek
felkorbácsolására, mint a probléma megértésére.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 30 átlag: 5.87 |
|
|
|
|