|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziCloverfield Lane 10Sepsi László
10 Cloverfield Lane – amerikai, 2016.
Rendezte: Dan Trachtenberg. Írta: Josh Campbell, Damien Chazelle és Matthew
Stuecken. Kép: Jeff Cutter. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Mary Elizabeth
Winstead (Michelle), John Goodman (Howard), John Gallagher (Emmett). Gyártó: Paramount
Pictures / Bad Robot. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 103 perc.
Minden
összeesküvés-elmélet egyszerre rémálom és vágyálom: egyrészt iszonytató
magyarázatot kínál a világ működésére, másrészt viszont legalább kínál
valamiféle egyértelmű magyarázatot. A Cloverfield
Lane 10. hősnője a filmindító autóbaleset után egy atombiztos
pincehelységben találja magát – egy olyan férfi pincehelységében, aki évtizedek
óta az apokalipszist várja, és a jelek szerint végre igaza lett. John Goodman
paranoid puritánja mintha egy Stephen King-regényből lépett volna elő:
görcsösen ragaszkodik az amerikai élet tradicionális értékeihez, miközben
komoly erőfeszítéseket tesz, hogy elleplezze hajlamát az előbb-utóbb kirobbanó
fizikai erőszakra. A világégésben kiteljesedő figura Dan Trachtenberg filmjének
motorja, ellentmondásos viszonya „megmentettjeivel” és velük együtt a nézővel
azokon a pontokon is túllendíti a Cloverfield
Lane 10.-et, ahol egyébként eluralkodnának a zárt térben játszódó
kamarathrillerek rutinfordulatai.
Ahogy
különutas marketingjét, úgy a film egészét is a szűkös és félrevezető
információadagolásból fakadó bizonytalanság határozza meg: a monstruózus
apapótlék kelepcéjébe került hősnő újra és újra kényetlen szembesülni azzal,
hogy elvárásai és előítéletei miatt (a nézővel együtt) tévesen rekonstruálta a
látottakat, és amikor a fináléhoz közeledve rögzítenie kell a billegő
jelentést, akkor a legszokatlanabb műfaji csavar is óhatatlanul szürkébbnek
tűnik, mint korábban a schrödingeri többértelműség. A Cloverfield Lane 10. esetében a rész egyelőre izgalmasabbnak tűnik
az a franchise képében felsejlő egésznél: míg az űrinváziós szüzséből
felvillantott információmorzsák mérsékelten érdekfeszítőek, a bunkermélyi
társasjátékozások hideglelése és Goodman óriásszörny módjára döngő léptei a
stáblista után is velünk maradnak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 8 átlag: 5.88 |
|
|
|
|