KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy szó mint száz: szerelem!

Szalkai Réka

Lang historie kort – dán, 2015. Rendezte: May el-Toukhy. Írta: Maren Louise Kaehne. Kép: Rasmus Vidabaek. Szereplők: Jens Albinus (Max), Norma Omega Mengers Andersen (Fillipa), Leonard Georg Antonakakis (Hugo), Nadia Auda (Gaest). Gyártó: Miso Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

A dán film évtizedek óta sokat köszönhet az amerikai mozinak, és ez May el-Toukhy filmjénél sincs másképp. Akár a tengerentúli romkomok sorát is gazdagíthatná az alkotás, amely egy koppenhágai baráti társaság harmincas-negyvenes évüket taposó tagjainak történetét meséli el. Hősnője, Ellen a film elején az egyetlen szingli a csapatban, jobban mondva titkos szeretője van, Sebastien, aki viszont – szokás szerint – családos ember. Majd jön az esetlen Max (Jens Albinus, Lars von Trier egykori Főfőnöke), és Ellen pont addigra jön rá, hogy ő az igazi, mire az már majdnem késő. Mindemellett persze a barátok élete is alakul: akad válás, halál és születés is May el-Toukh rendezőnő filmjében, aki az eseményeket igen ügyesen olyan családi ünnepek, baráti összejövetelek köré szervezi, mint egy esküvő vagy épp egy névadó ünnepség. A jól sikerült forgatókönyvben sajnos akadtak előre sejthető poénok is (például a kutya eltűnése és a keresőhadjárat), mégis kiszámíthatóságuk ellenére jót tudunk mulatni a jeleneten, mint ahogy az egész filmen is.

Külön említést érdemel Trine Dyrholm figurája, aki leszbikus párkapcsolatban él és így két gyermek „apja.” Ő az a szereplő, aki görbe tükröt tart a többiek, főleg Ellen elé, amikor úgy érzi, nem a megfelelő irányban haladnak a dolgaikkal, miközben a saját élete se mindig alakul felhőtlenül. Az improvizációs színházon felnövő Dyrholm maximális természetességgel adja azt a figurát, aki sohasem hagyja, hogy a világ és a film leüljön. Alakja tele van emberséggel, és szeretettel, mint ahogy az egész film is. Az Egy szó mint száz: szerelem! minden társadalmi és politikai mondanivaló nélkül helyezi be történetét egy baráti társaság mikrovilágába, ahol a sértődések és nehéz pillanatok ellenére is összetartozás és elfogadás uralkodik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12772