|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziJátszmaKránicz Bence
The Call Up – brit, 2016. Rendezte és írta: Charles BArker. Kép: John Lee.
Zene: Tom Raybould. Szereplők: Morfydd Clark (Shelly), Chris Obi (Őrmester),
Max Deacon (Soxxx), Tom Benedict Knight (Marco). Gyártó: Red & Black Films
/ Stigma Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
90 perc.
Az utóbbi években mintha
szakadék nyílt volna a sci-fi kétféle megközelítése között. Az egyik oldalon
legalább százötvenmilliós költségvetéssel készülő hollywoodi adaptációk
(szuperhősfilmektől young adult-sikerekig), a másikon filléres indie-darabok
sorakoznak, amelyekben a tudományos-fantasztikus csavar hivatott piacképesebbé
tenni az egyhelyszínes, kevés szereplőt mozgató kamaradrámát (kartondobozból és
LED-lámpából barkácsolt időgépekkel például tele a padlás).
Utóbbi mezőnyben indul a
korábban mindössze egyetlen rövidfilmmel szerénykedő brit Charles Barker
nagyjátékfilmes bemutatkozása is, amely kivételesen nem az időugrós mozik
számát, hanem a VR-filmek kisebb, de szintén népszerű táborát gyarapítja.
Frappáns tömörséggel, már a főcím alatt megfogalmazott alaphelyzete szerint a
közeli jövőben egy cég megszállott gamereket
bérel fel, hogy teszteljék új játékát, de nem a monitor előtt görnyedve, hanem
valós időben és térben mozogva, virtuálisvalóság-szemüveggel a fejükön. Ami
játéknak indul, csakhamar élet-halál kérdése lesz, mikor kiderül, hogy spéci
sisakjuk a valóságban is kisüti a szimulációban elhulló résztvevők agyát. A
felismerés után beinduló, elcsépelt, de jól működtethető slasher-logika erejét
gyengíti, hogy egyik játékos sem elég rokonszenves ahhoz, hogy fikarcnyit is
törődjünk a sorsával – a hősök helyett a pincemély, elfúló hangon parancsolgató
őrmester lopja el a show-t. Bár szimpatikus, hogy Barker állítana valamit a
digitális fejlődés személyiségtorzító és testroncsoló hatásairól, semmi olyat
nem mond, ami ne lenne benne mondjuk Cronenberg eXistenZében, a légből kapott fináléval pedig kissé nevetségessé is
teszi magát. Hiába néhány impozáns látványelem, a Játszma leginkább egy HALO-epizód
hosszúra nyújtott átvezető videóját idézi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 11 átlag: 5.27 |
|
|
|
|