KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amikor kialszik a fény

Vajda Judit

Lights Out – amerikai, 2016. Rendezte: David F. Sandberg. Írta: Eric Heisserer. Kép: Marc Spicer. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Teresa Palmer (Rebecca), Maria Bello (Sophie), Gabriel Bateman (Martin),Alexander DiPersia (Bret), Billy Burke (Paul). Gyártó: Warner Bros / New Line Cinema / Grey Matter Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

David F. Sandberg azután kapott lehetőséget arra, hogy elkészíthesse Lights Out című 2013-as alkotása nagyfilmes verzióját, miután benevezett vele egy horrorkisfilmes versenyre, majd hatalmasat robbantott vele a neten. Sandbergnek van további hét minimalista, no-budget minihorrorja, amelyek közös vonása, hogy mindössze pár perc hosszúak, nagyon kevés eszközzel, hétköznapi tárgyak bevetésével teremtenek sztorit és atmoszférát, és mindegyik valami frappáns alapötletre épül. A rendező aprócska rémremekeiben egy ajtó, egy doboz, egy kép, egy okostelefon, bármi lehet félelmetes.

Az alkotó nagyjátékfilmes debütálására furcsamód mégis az ötlettelenség nyomja rá a bélyegét. Az Amikor kialszik a fény ugyanazt az ősi toposzt bontja ki, amit kisfilmes eredetije is, miszerint a sötétben szörnyek tanyáznak, a szóban forgó démon pedig akkor tud megközelíteni és megtámadni minket, amikor leoltjuk a villanyt. Az ehhez kerekített családi rémdráma viszont a lehető legfantáziátlanabb félkész sablonmegoldásokkal dolgozik. Az anya depressziója és a szörnyalak analógiája ugyan szép gondolat, de emellé még egy eredettörténetet is erőszakoltak az alkotók, amit a hősök nulla másodperces nyomozást követően rántanak elő egy dobozból, a mellőzött gyereklány és az elmegyógyintézetből feltámadó múlt jól ismert horrorkliséivel.

Sandberg már kisfilmjeiben is a nem mindig látható, mégis jelenlévő kérdését boncolgatta, ebbe a sorba gyönyörűen illeszkedik az anya csak sötétben előbújó pusztító kedélybetegsége is – ebben a formában azonban az ötlet beváltatlan ígéret marad csupán. A rendező legközelebb az Annabelle 2-vel bizonyíthat, addig pedig itt van nekünk az Amikor kialszik a fény producere által jegyzett Démonok között 2., amely nem dolgozik ilyen erős szimbólummal, de azt legalább következetesen használja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12884