KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó király

Huber Zoltán

Birkebeinerne – norvég, 2015. Rendezte: Nils Gaup. Írta: Ravn Lanesskog. Kép: Peter Mokrosinski. Zene: Gaute Storaas. Szereplők: Michael Aasen (Birkebeiner), Anders Dahlberg (Aslak), Asmund Brede Eike (Stale), Elg Elgesem (Frikk). Gyártó: Newgrange Pictures / Paradox Film 3. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 99 perc.

 

A jeges-kardos kalandok szerelmesei bizonyára értékelni fogják, mikor a vörös szakállú Kristofer Hivju egy pelenkás trónörökössel a hátán, fejszével a kézben, síléceken száguldva ront rá a páncélos lovagokra. Bár a norvég középkor legendás csecsemőmentése arrafelé a nemzeti emlékezet fontos részét képezi, a kellő háttérismeret és érzelmi érintettség nélkül mi, semleges nézők leginkább a fagyos skandináv táj egzotikumában gyönyörködhetünk. Hiába kerülünk egy 13. századi örökösödési háború kellős közepébe, árnyalt karakterek és kellően kidolgozott drámai konfliktusok híján a főgonosz sötét hatalmi játszmái ugyanolyan súlytalanok maradnak, mint a „nyírfalábú” felkelők heroikus önfeláldozása.

A történet megfilmesítésének elsődleges célja nyilvánvalóan a hazai közönség szórakoztatása és a hazafias érzelmek felkorbácsolása volt, az összecsapások tétje és a figurák motivációi a kívülállók számára nem igazán erőteljesek. A legnagyobb probléma talán mégis az, hogy az alkotók nem tudták eldönteni, patrióta drámaként, tróntermi thrillerként, látványos történelmi akcióként vagy gyerekmentő kalandfilmként nyúljanak a témához. Shakespeare-i ihletettségű forgatókönyvírók, egyéni látásmódú rendezők vagy a vonatkozó műfaji formák követése nélkül a nemzeti históriák dicső pillanataiból persze ritkán születnek exportképes filmek. Bár a középkori norvég történelem rajongói világszinten elhanyagolható célcsoportot alkotnak, a Trónok harca és a Vikingek sikerei óta a vad észak romantikája kimondottan piacképes. Innen nézve pedig rögvest nyilvánvaló, miként kerülhetett nemzetközi forgalmazásba egy elsősorban lokálisan érvényes filmalkotás. Amikor hősünk könnyes szemét az északi fényre emeli, a háttérben pedig a királyi csecsemő anyja szomorkás viking népdalt dúdol, lesznek majd a nézőtéren, akik elégedetten sóhajtanak fel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12923