|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz utolsó királyHuber Zoltán
Birkebeinerne
– norvég, 2015. Rendezte: Nils Gaup. Írta: Ravn Lanesskog. Kép: Peter
Mokrosinski. Zene: Gaute Storaas. Szereplők: Michael Aasen (Birkebeiner),
Anders Dahlberg (Aslak), Asmund Brede Eike (Stale), Elg Elgesem (Frikk).
Gyártó: Newgrange Pictures / Paradox Film 3. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 99 perc.
A
jeges-kardos kalandok szerelmesei bizonyára értékelni fogják, mikor a vörös
szakállú Kristofer Hivju egy pelenkás trónörökössel a hátán, fejszével a
kézben, síléceken száguldva ront rá a páncélos lovagokra. Bár a norvég középkor
legendás csecsemőmentése arrafelé a nemzeti emlékezet fontos részét képezi, a
kellő háttérismeret és érzelmi érintettség nélkül mi, semleges nézők leginkább
a fagyos skandináv táj egzotikumában gyönyörködhetünk. Hiába kerülünk egy 13.
századi örökösödési háború kellős közepébe, árnyalt karakterek és kellően
kidolgozott drámai konfliktusok híján a főgonosz sötét hatalmi játszmái
ugyanolyan súlytalanok maradnak, mint a „nyírfalábú” felkelők heroikus
önfeláldozása.
A
történet megfilmesítésének elsődleges célja nyilvánvalóan a hazai közönség
szórakoztatása és a hazafias érzelmek felkorbácsolása volt, az összecsapások
tétje és a figurák motivációi a kívülállók számára nem igazán erőteljesek. A
legnagyobb probléma talán mégis az, hogy az alkotók nem tudták eldönteni,
patrióta drámaként, tróntermi thrillerként, látványos történelmi akcióként vagy
gyerekmentő kalandfilmként nyúljanak a témához. Shakespeare-i ihletettségű
forgatókönyvírók, egyéni látásmódú rendezők vagy a vonatkozó műfaji formák
követése nélkül a nemzeti históriák dicső pillanataiból persze ritkán születnek
exportképes filmek. Bár a középkori norvég történelem rajongói világszinten
elhanyagolható célcsoportot alkotnak, a Trónok
harca és a Vikingek sikerei óta a
vad észak romantikája kimondottan piacképes. Innen nézve pedig rögvest
nyilvánvaló, miként kerülhetett nemzetközi forgalmazásba egy elsősorban
lokálisan érvényes filmalkotás. Amikor hősünk könnyes szemét az északi fényre
emeli, a háttérben pedig a királyi csecsemő anyja szomorkás viking népdalt
dúdol, lesznek majd a nézőtéren, akik elégedetten sóhajtanak fel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 10 átlag: 5.6 |
|
|
|
|