|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉletem CukkinikéntVarró Attila
Ma vie
de Courgette –
francia-svájci, 2016. Rendezte: Claude Barras. Írta: Gilles Paris művéből
Céline Sciamma. Kép: David Toutevoix. Zene: Sophie Hunger. Gyártó: Rita
Productions / Blue Spirit Animations /Gébéka Films / RTS / France 3 Films.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.. Szinkronizált.
66 perc.
Bár ezidáig úgy
tűnt, a szüleiket vesztett kiskorúak traumatikus történeteit kizárólag Henry
Selick párosíthatja sikerrel a hagyományos bábanimáció bumfordi bájával (James és az óriásbarack, Coraline), az
idei cannes-i fesztivál egyik nagy kedvencét jelentő Életem Cukkiniként elsőfilmes rendezője, Claude Barras személyében
színre lépett a trónkövetelő. Gilles Paris 2002-es gyerekregénye ugyan távolról
sem kínál olyan nyomasztó mesevilágokat, mint Roald Dahl vagy Neil Gaiman: az
alkoholista anya halálos balesete után árvaházba kerülő kis Icare („de jobb
szereti, ha Cukkini-nak hívják”) azonban a hétköznapi életben is épp elég
gonoszsággal, frusztrációval és fájdalommal szembesül, hogy aztán saját
kreativitása és százféle érzelmi sérüléstől szenvedő gyerektársai segítségével
felülkerekedjen rajtuk, sőt nem csak első szerelemre, de új családra is
találjon a stoptrükk-világban.
A forgatókönyvet
jegyző Céline Sciamma (Tomboy, Csajkor)
eddigi életműve alapján Cukkini sorsa jóval sötétebbnek ígérkezne, a francia
rendezőnő azonban ezúttal nem terelte kedvelt gender-kátyúi és generációs
szakadékai felé tízéves hősét, sőt kiskamasz közössége is inkább egyfajta
jótékony terápiás csoportként kezeli a tagok problémáit, ahelyett, hogy
súlyosbítaná őket. Az Életem Cukkiniként
bájos humorával és töretlen optimizmusával éppúgy kilóg a Sciamma-univerzumból,
mint a Selick-féle szürreális rémbirodalomból, mégis ott kísért benne valami
mindkét örökségből, ezzel igazán különleges élményt teremtve egy jobbára
eseménytelen, kisrealista bábfilm-drámából – pontosan eltalálja azt a
homályzónát a lidércnyomásos éjjelek és játékzsivajos nappalok között, amely
oly sok gyerekkor helyszíne, mégis oly kevés gyerekfilm hajlandó bemerészkedni
szívébe.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 3.5 |
|
|
|
|