|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÜdvözöljük Norvégiában!Baski Sándor
Welcome to Norway –
norvég, 2016. Rendezte és írta: Rune Denstad Langlo. Kép: Phillip Ogaard. Zene:
Ola Kvernberg. Szereplők: Anders Baasmo Christiansen (Primus), Slimane Dazi
(Zoran), Nini Bakke Kristiansen (Oda), Marianne Meløy (Heidi). Gyártó: Motlys.
Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90
perc.
A hazájukat önként vagy
kényszerből elhagyók megpróbáltatásainál kevés aktuálisabb téma létezik, a
jelenlegi menekültválságnak köszönhetően már lassan külön alműfajról is
beszélhetünk. Az európai gyártású, a jelenségre dicséretes gyorsasággal reagáló
menekültfilmeket, legyenek azok fikciósak (Az
állampolgár, Mediterráneum) vagy dokumentaristák (Tűz a tengeren), a hangvétel komolysága többnyire összeköti. A
Titanic Filmfesztiválon az Északkal
pár éve fődíjat nyert Rune Denstad Langlo más stratégiát választott. Az Üdvözöljük Norvégiában nem vegytiszta
vígjáték, de a könnycsatornák megdolgozása helyett humorral és iróniával
próbálja oldani a feszültséget – többnyire sikerrel. Főszereplője egy középkorú
férfi, aki a busás állami dotáció reményében elszállásol 50 menekültet a család
lerobbant hoteljében.
A hivatalos szinopszis
szerint Primus „az átlagembernél kicsit rasszistább”, de ez a kijelentés
legfeljebb a norvég mércéhez képest állja meg a helyét. A férfit a humanista
hevület helyett valóban csak a profit mozgatja – legalábbis a történet elején
–, előítéleteit azonban nem a rosszindulat, hanem a tudatlanság táplálja –
ennyiben tökéletesen testesíti meg a közt. Ellenpontként az egyik jövevénnyel
összebarátkozó, nyitott gondolkodású lánya szolgál, míg felesége egy harmadik
típust testesít meg: azt, aki elméletben emberséges, de nem akar személyes
kapcsolatba –vagy akár csak egy légtérbe kerülni – az idegenekkel. Langlo
igyekszik bemutatni a menekültsorsok sokféleségét, a kulturális és vallási
különbségekből adódó feszültségeket, dramedyként ugyanakkor nem tud, vagy nem
is akar túlságosan mélyre hatolni. Sok migránsfilmhez hasonlóan az Üdvözöljük Norvégiában is arra használja
fel a témáját, hogy egy külső perspektívát adjon a (hazai) néző számára, vagyis
– akarva, akaratlanul – az önismeret eszközéül szolgáljon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 4.67 |
|
|
|
|