|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉnekelj!Sándor Anna
Sing! – amerikai, 2016.
Rendezte és írta: Garth Jennings. Zene: Joby Talbot. Gyártó: Illumination
Entertainment / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 108 perc.
Az énekverseny kortalan
műfaj, erről már ókori mítoszok is tanúskodnak. Az American Idol és az X-faktor
licenszével pedig a 2000-es évek elején újult erővel robbantak az életünkbe a
tévéshow-k sztárcsináló körítésével. Természetesen Hollywood is lecsapott:
készült nagy sikerű tévésorozat (Glee,
2009-2015), és számtalan élőszereplős film – meglepő módon az animációra egészen
mostanáig kellett várni, bár a végeredményt elnézve ráért volna még.
Az Énekelj! ugyanis az egyébként is elhasznált témát a lehető
legolcsóbban akarja megúszni, és arcpirító gátlástalansággal keveri ki a
legsablonosabb álomgyári „higgy magadban” és „teljesítsd be az álmod” koktélt.
A történet szerint a koalamackó, hogy mentse színházát a csődtől, énekversenyt
hirdet, amire lelkesen jelentkezik is mindenféle lábas és lábatlan jószág. A
jelöltek kiválasztása után pedig el is indul a tévéből ismert felkészülés, és a
versenyzők háttérsztorijának kibontása. Nem nagy titok, hogy a végén persze
mindenki győztessé válhat. Nincsen ebben semmi új ötlet, a fordulatok laposak,
a látványvilág unalmas, minden karaktert láttunk már – ráadásul a film
esetlenül rasszista (lásd: a gengszteréletből kitörni vágyó fekete gorillát,
vagy a latinos nevű Rosita malacot a megszámlálhatatlanul sok gyerekével).
Mindez pedig arról árulkodik, hogy a Galaxis
útikalauz stopposoknak (2005) feldolgozását is jegyző Garth Jennings még
annyira sem erőltette meg magát, mint tíz éve. A filmet csak a jól ismert
popslágerek dobják fel valamelyest – szerencsére a hazai forgalmazó nem
vesződött a magyarításukkal. Pedig a fabulának, mint műfajnak komoly
létjogosultsága van, több ezer éve mesélünk tanulságokkal szolgáló
állatmeséket. Az Énekelj! viszont
csak arra példa, hogy a Universal meg van győződve róla: karácsonykor bármilyen
futószalagon gyártott tömegterméket le lehet nyomni a gyerekek torkán.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 5.5 |
|
|
|
|