|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDElzárva a világ előlBata Norbert
The Disappointments Room
– amerikai, 2016. Rendezte: D.J. Caruso. Szereplők: Kate Beckinsale, Mel Raido,
Lucas Till. Forgalmazó: Fórum. 88 perc.
Mostanság, amikor a
körülajnározott kortárs horrorfilmek rendre csalódást okoznak – a Valami követ átgondolatlanságától kezdve
A boszorkány blöffjén át a The Autopsy of Jane Doe elmaszatolt
fináléjáig –, szinte már üdítően hat egy olyan rémfilm, amelyet még csak
pozitív sajtóvisszhang sem övez, és nem kelt hamis reményeket a közönségben.
Igaz, ha a szóban forgó produkciónak ez az egyetlen érdeme, a néző így sem jár
jobban – sőt. Pedig nem indul vállalhatatlanul a Hátsó ablak középszerű kertvárosi parafrázisával, a Disturbiával „elhíresült” D.J. Caruso
2014-ben forgatott, de csak két évvel később bemutatott filmje, az Elzárva a világ elől. Jobb pillanatai azonban
sajnos levonulnak legkésőbb az expozíció végéig; gondolok itt azokra a
snittekre, amelyek egy ódon ház belső tereit mutatják, némi ajtónyikorgással,
vízcsöpögéssel erősítve az atmoszférát, és azt sejtetik: kísértetfilm van körvonalazódóban.
Amint azonban az emberi dráma, a természetfelettinek vélt borzalmak, de
leginkább egy súlyos csapástól szétzilált női psziché rejtelmei kerülnének
terítékre, hamar ellaposodik, vagy stílszerűen szólva, ezer sebből kezd el
vérezni a film. A cselekményvezetés összecsapottsága, a primitív jump scare effektusok, az értékelhető
színészi játék teljes hiánya és a paráztatónak szánt, ámde nevetségességbe
torkolló montázsok – kivált az idősíkok és tudatképek menetrendszerű
váltogatása – nyomatékosítják igazán, mekkora a szakadék az Elzárva a világ elől és az általa
megidézett előzmények (olyan remeklések, mint az Ijesszük halálra Jessicát! és a Ragyogás)
között.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 5.5 |
|
|
|
|