|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzívvel-lélekkelTeszár Dávid
Réparer les vivants –
francia, 2016. Rendezte: Katell Quillévéré. Írta: Maylis De Kerangal regéynéből
Katell Quillévéré. Kép: Tom Harari. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tahar
Rahim (Thomas), Emmanuelle Seigner (Marianne), Anna Dorval (Claire). Gyártó:
Les Filmes du Bélier, Les Filmes Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
103 perc.
Az ifjú francia
rendezőnő, Katell Quillévéré harmadik nagyjátékfilmje, a Szívvel-lélekkel követi és kiszélesíti az eddigi munkáiban
megkezdett mintázatot: tizenéves főhőst szerepeltet és az emberi (kivált a családon
belüli) kapcsolatokra fókuszál. Míg a Gyilkos
méregnél (2010) a hit, a Suzanne
(2013) esetében pedig az anyaság szolgált fő motívumként, a sokszereplős, két
cselekményszálat összefűző Szívvel-lélekkel
a halált és az újjászületést helyezi a középpontba. Elsőként egy szörfözés után
balesetet szenvedő tizenhét éves fiú történetét kísérhetjük figyelemmel,
amelyben a család és a kórházi stáb kap figyelmet, míg a mozi második fele egy
középkorú, kétgyermekes szívbeteg édesanya hétköznapi életét mutatja be – a
cselekményszálak közötti kapcsolatot a szervátültetés tematikája biztosítja.
Maylis de Kerangal azonos című bestseller-regényének adaptációja több
szempontból is figyelemreméltó: vizuális világa szembeszökően markáns (a dialóg
nélküli, bravúros nyitó szekvencia szörfös reklámfilmnek is elmenne),
szerkezetét tekintve jól átgondolt, de leginkább talán a rendezőnő minden apró
rezdülés iránt érdeklődő, együtt érző humanizmusa emeli ki. Quillévéré
érzékenységét példázza, hogy még a mellékszereplőket is leíró epizódokkal
árnyalja, de közben elkerüli a szentimentalizmus és a mesterkéltség csapdáit. A
francia direktorhölgy olyan közel megy az emberhez, amennyire csak lehet, még
akkor is, amikor a szervátültetés intézményi és műtéti hátterét szinte
dokumentarista részletességgel tárgyalja. A hazai egészségügyi viszonyokhoz
viszonyítva ez az idealista lekerekítettség idegenül hathat, a Szívvel-lélekkel azonban meggyőző és
elegáns látlelete egy olyan gyógyítási infrastruktúrának, amelyben nem az ember
van a rendszerért, hanem a rendszer az emberért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 8 átlag: 6.75 |
|
|
|
|