KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Porto 35mm

Vajda Judit

Porto – amerikai-portugál, 2016. Rendezte: Gabe Klinger. Írta: Larry Gross és Gabe Klinger. Kép: Wyatt Garfield. Szereplők: Anton Yelchin (Jake), Lucie Lucas (Mati), Paulo Calatré (Oliveira), Francois Lebrune (Anya). Gyártó: Bando Á Parte / Double Play Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 76 perc.

 

Az elsőfilmes Gabe Klinger alkotása első pillanatától kezdve olyan szuggesztív, hogy ugyanannyira a rabjaivá válhatunk, mint amennyire rabjaivá váltak a főhősök a benne megjelenített egyéjszakás szerelemnek. Egy fiatal férfi suttog egy fiatal nőnek egyszerű, mégis varázslatos mondatokat, amikre a nő ugyanabban a szellemben válaszol, majd közeliben is láthatjuk őket, egymás felé fordulva az ágyban, nyilvánvalóan szeretkezés után.

A mondatok és a jelenet később még visszatérnek a filmben, ahogy számos más mozzanata is megismétlődik – a töredékekből végül összeáll egyetlen csodálatos éjszaka története, három felvonásban: először a férfit, utána a nőt, végül kettejüket együtt állítva a középpontba. A fennmaradó időben pedig a hősök és a kamera a címben jelzett Portóban bolyonganak (sőt egyszer még Párizsba is ellátogatnak). Így játékossága mellett a celluloidra forgatott alkotás azzal is a francia új hullámot idézi, ahogyan a városokat és jellegzetes tereit, például presszóit ábrázolja.

A mű a filmművészeti mellett irodalmi előképpel is dicsekedhet: ugyanúgy a cseppfolyóssá váló időt, az elillanó emlékeket vizsgálja, mint Proust Az eltűnt idő nyomában című remekében (a hősök egyik beszélgetésében el is hangzik az író neve és az alkotás címe). Teszi mindezt apró gesztusok, kicsiny csodák felemlegetésével, olyan csekély játékidőben, hogy esélye sincs modorossá válni. A nem túl erős, sőt szokványosnak mondható sztorira bárki könnyűszerrel rácsatlakozhat, és annak köszönhetően, hogy a rendező filmjét nem a történet végével, hanem az elején is bemutatott gyönyörű jelenet bővebb kifejtésével fejezi be, úgy érezhetjük: történjék utána bármi, ezt az éjszakát, ezt a rövid ideig tartó, de addig a legigazibbnak bizonyuló szerelmet már senki sem veheti el sem az azóta már valahol máshol járó Anton Yelchin alakította főhőstől, sem tőlünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13250