|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDLúdas MatyiVarga Zoltán
Magyar,
1977. Rendezte: Dargay Attila. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 70
perc.
Kerek
évfordulót ünnepel a Lúdas Matyi:
Dargay Attila első egészestés rajzfilmjét éppen negyven esztendeje mutatták be.
A legendás Pannónia Filmstúdió második hazai fogantatású egészestés produkciója
ugyan nem az első filmadaptációja Fazekas Mihály verses elbeszélésének (lásd az
1949-es, az első teljes hosszában színes magyar filmként jegyzett művet Nádasdy
Kálmán és Ranódy László rendezésében), de kétségkívül a legsikeresebb: közel
két és fél milliós (!) nézőszámával máig minden idők legkedveltebb magyar
mozgóképei közé tartozik. A Lúdas Matyi meglehetősen
szabados rajzfilmes feldolgozása (melynek forgatókönyvét a rendező Nepp
Józseffel és Romhányi Józseffel írta) Dargay Disney-követő ars poeticája és az alkotó korábbi mesefilmes tapasztalatai felől
egyaránt megközelíthető. A Disney-hagyományokkal harmonizál például a
képalkotás, kivált a mélységi fényképezés az erdei terek láttatásában (az
operatőr a rendező felesége és állandó alkotótársa, Henrik Irén volt); valamint
az emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigura középpontba helyezése, ami
értelemszerűen az arckifejezéseivel és kézfejekként használt szárnyaival
kommunikáló lúd megformálásában érhető tetten – a mulatságos madár szinte „lejátssza”
a vászonról a legtöbb humánkaraktert (a figurákat Jankovics Marcell tervezte).
A Dargay közreműködésével készült Macskássy-mesék, mindenekelőtt a Két bors ökröcske hagyományait is
továbbviszi a Lúdas Matyi: ezúttal is
a magát a törvény fölé helyező, dölyfös zsarnok megbüntetésének-bűnhődésének
tanmeséjét kínálja a szüzsé. A Lúdas
Matyi-rajzfilmben mégsem a tanító jelleg vagy az ideologikus
elkötelezettség dominál (mint az élőszereplős változatban), hanem a humoros
közelítésmód – ez tompítja az erőszakos mozzanatok élét, és ellenpontozza a nép
sanyargatásának és megalázásának bemutatását. Túl a lúd figurájára szabott
poénokon, a Lúdas Matyi komikuma
olyan elemekre épül, mint a Döbrögi csatlósainak csoportmozgására komponált
szerencsétlenkedések, az ispán szervilizmusának és a puskatöltögető
fontoskodásának rendszeres karikírozása, a sziporkázó epizodisták (főként Biri
néni) felléptetése, továbbá a maszk- és jelmezviselésből fakadó
karnevalisztikus humor. A csúcspontra tartogatott üldözésjelenet gegáradata
koronázza meg a filmet, s ehhez a II.
Magyar rapszódia adja a (lúd)talpalávalót; a rajzfilm hangulatteremtésében
és ritmusszervezésében meghatározóak a Daróci Bárdos Tamás hangszerelésében
hallható Liszt Ferenc-zenék. Az imént elősorolt mozzanatoknak köszönhető, hogy
a Lúdas Matyi éppolyan élvezetes,
mint negyven évvel ezelőtt volt – és lesz még negyven év múlva is.
Extra:
A DVD-lemez tartalmazza Dargay Attila egy korábbi, 1967-es karikaturisztikus
rajzfilmjét is. A nyolcperces Variációk
egy sárkányra a minimalista képi stílus és a sorozatelvű elbeszélésmód
összekapcsolásával a lovagmesék parodizálására vállalkozik. Miként a cím is
sejteti, a királylányrabló sárkánnyal vívott lovagi küzdelem története máshogy
is végződhet – sőt, máshogy is kezdődhet –, mint megszoktuk. Hét verziót
láthatunk, melyek mindegyike más-más ponton írja felül mind a nézők, mind a
szereplők várakozásait, legyen szó a pórul járt lovag és a barátságot kötő
ellenfelek esetéről, vagy a győzelem nem várt mellékhatásairól. A Variációk egy sárkányra nem az utolsó
lovagparódia a Dargay-életműben: később a
Pázmán lovag Arany-adaptációja és a tervezőként-társíróként jegyzett,
egészestés Sárkány és papucs követi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|
|
|