|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz örömapaSneé Péter
Ha viccek sokasága születhetett az örök anyós és vő ellentétből, az apai féltékenységből is futja tán egy filmnyire, vélekedhetett az ötletadó, ki ennyivel azután beérte. A többi már a profik dolga, nekik kellene a konfliktusmentes helyzetből (két, amerikai viszonylatban sem éppen szegény, kedves és szerelmes fiatal egybekeléséből) valamilyen történetet és véle néhány megjeleníthető figurát formálniuk. Ám ritkás szövegpoénokon felül egyéb nem jutott eszükbe, így legföljebb ha gyönge hangjátékként értékelhető mindaz, amivel 99 percen át múlatják időnket.
A látványnak sajnos semmi szerepe ebben, az operatőr tehát folyton elbóbiskol, s kihagyásait a vágáskor sem korrigálják, következésként a rosszul bevilágított, életlen képektől a blickzűrökön át, a belógó mikrofonig minden látható, ami fölösleges. Hiányzik viszont a színészi alakító szándéknak legalább a jelzése – régen letettek arról, hogy bármilyen elképzelésük legyen az általuk életre nem keltett alakokról. Annál szembetűnőbb a fényes esküvő, amilyenről nálunk csupán a leggazdagabbak ábrándozhatnak már. Fidres-fodros-hólos-uszályos-művirágos-hattyús-marcipános-kétszáz személyes-ajándékautós rongyrázás a yuppie gyermekek legnagyobb gyönyörűségére, hogy a székekhez szögezett néző gyomra – az éhségtől tán vagy a tömény szépségtől, meg nem mondhatom – forog. Ízlés, igen, az ízlés vetekszik az unalommal ebben az eseménydús, otthon is nyakkendővel feszengő, kínosan illedelmes, állítólagos vígjátékban. A zsöllyémet egy gegért, Uram!
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1029 átlag: 5.54 |
|
|
|
|