|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziHét nővérRoboz Gábor
Seven Sisters – amerikai-angol-belga-francia, 2017. Rendezte: Tommy Wirkola. Írta: Max Botkin és Kerry Williamson. Kép: José David Montero. Zene: Christian Wibe. Szereplők: Noomi Rapace (Settman), Glenn Close (Cayman), Willem Dafoe (Terrence). Gyártó: Nexus Factory. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 123 perc. Manapság a zsánerfilmrajongók többsége
összeteszi a két kezét, ha eredeti forgatókönyvből készült műfaji produkció
kerül moziba, az pedig már szinte gyanús, ha az alapötlet is jól hangzik, és a
rendező is bizonyított már valamilyen kultuszfilmmel. A közeljövőben játszódó Hét nővér világának kormánya drasztikus
születésszabályozással lép fel a túlnépesedéssel szemben, egy leleményes
nagypapának azonban sikerül kicseleznie a rendszert: úgy rejti el a társadalom
elől az ölébe pottyant hetesikreket, hogy csak egyenként engedi ki őket az
utcára. A címszereplőknek (Noomi Rapace) egészen addig sikerül fenntartaniuk
sajátos életmódjukat, amíg az egyikük el nem tűnik, így hatan kénytelenek
nyomozásba kezdeni közös identitásuk álcája alatt.
Rokonszenvesen merész
lépés egy alkotótól, ha teljesen hátat fordít korábban már tökélyre vitt
megközelítésmódjának: a Náci zombikkal
befutott Tommy Wirkola hatodik nagyjátékfilmjében karrierje során először
mellőzi a humort, ugyanakkor a produkció egyetlen igazi rejtélye pont az, hogy
miért a Botkin–Williamson duó forgatókönyve késztette a norvég rendezőt
pálfordulásra. A disztópikus világot csak díszletnek használó krimi
cselekményét még nagy jóindulattal sem lehetne szövevényesnek nevezni, és a
papírnál is vékonyabb karakterek végképp egyértelműsítik, hogy csak hangzásra
jó az alapötlet. Semmi sem tudja elterelni a figyelmet arról, hogy szimpla
bérmunkát látunk, amelyben nyoma sincs a Wirkola korábbi munkáit jellemző
szenvedélyességnek: a két hosszú óráig tartó produkcióban tényleg csak azok
találhatnak örömet, akik odavannak Rapace látványáért.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
