|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAnyám mozijaKovács Gellért
Mia madre – olasz, 2015. Rendezte: Nanni Moretti. Írta: Valia Santella, Francesco Piccolo és Nanni Moretti. Kép: Arnaldo Catinari. Szereplők: Margherita Buy (Margherita), John Torturro (Barry), Giulia Lazzarini (Ada), Nanni Moretti (Giovanni). Gyártó: Sacher Film / Fandango / Le Pacte. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 106 perc. Nem nehéz szeretni a mifelénk nem igazán
népszerű, de odahaza és a nagy fesztiválokon évtizedek óta elismert
színész-rendező, Nanni Moretti (A fiú
szobája, Van pápánk!) újabb alkotását, sőt ez azzal együtt is igaz, hogy
távolról sem az Anyám mozija a
leghatásosabb műve. Mint nála rendkívül sokszor, most is személyes a hangvétel,
hiszen alig leplezetten egyfajta terápiafilmről van szó: Moretti saját
édesanyja betegségét, elvesztését igyekezett feldolgozni a forgatókönyvben. Főhőse
egy rendező (Margherita Buy), aki új filmjén dolgozik, miközben a gyászra is
kénytelen rákészülni, mindez pedig olyan szomorú felismeréshez vezeti, amelynek
következtében magánéletének elhanyagoltságával és munkájának üres rutinjával is
szembesül.
Moretti inkább
eszköztelen, mégis igen intenzív, olaszosan tépelődős érzelgőssége elégségesen
magával ragadhatja a nézőt, ám sokat elárul a filmről, hogy épp a főszereplő
az, aki a legkevésbé érdekes benne. Margherita Buy tekintete mély titkok
helyett inkább csak felszínes mélabút hordoz – nála izgalmasabb a testvérét
játszó Moretti, aki egyetlen mondatával, sokat jelentő félmosolyával közelebb
hozza az egyébként igen hétköznapi történetet. Nem beszélve a kicsit link és hazudós,
ám épp ezért is bájos sztárszínészt alakító John Turturro-ról – még aligha
sejtették, hogy két év múlva milyen különösen szól majd például az a vicces
mondat, amely az ő szájából hangzik el, miután a repülőtérről a római belváros
felé az autóban elalszik, majd felriadva a következőt meséli Margheritának: „Ó,
Istenem, micsoda rémálom! Kevin Spacey megpróbált megölni!”
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|