|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziThelmaRoboz Gábor
Thelma – norvég, 2017. Rendezte: Joachim Trier. Írta:
Joachim Trier és Eskil Vogt. Kép: Jakob Ihre. Zene: Ola Flottum. Szereplők:
Eili Harboe (Thelma), Kaya Wilkins (Anja), Henrik Rafelsen (Trond), Ellen
Dorrit Petersen (Unni). Gyártó: Memento Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 116 perc.
Napjaink külföldön is jegyzett norvég rendezői közül
eddig igazán csak Bent Hamernek sikerült karakteres szerzői életművet
felépítenie, és bár Joachim Trier került hozzá a legközelebb, a Szerzőkkel
befutott alkotó eddigi munkásságából egyelőre hiányzik a vezérfonal. A
helyzeten friss filmje sem változtat, sőt: az angol nyelven forgatott Hétköznapi
titkaink után újra hazai pályán készített munkájával jócskán meglepi
azokat, akik már elkönyvelték a kétezres évek dán drámaiparosai rokonának.
Trier első női főhőse egy vidéki családból származó
lány, aki egyetemi tanulmányai megkezdéséhez felköltözik a fővárosba, egyúttal
kicsusszan keresztény szülei szorításából. A gátlásos Thelma lassan elkezd felzárkózni
a kortársaihoz, néha azonban epilepszia-szerű rohamok törnek rá, és ismét
igénybe veszi különleges képességét, amivel már gyerekkorában is tragédiát
okozott. A rendező idei filmjében nem pusztán megválik a korábban olyan finoman
használt formai eszközöktől (mint a „mi lett volna, ha” képsorok és az irodalmi
igényű narráció), de nagy lépést tesz a fantasztikum irányába, mintha csak most
akarna szélesebb közönség felé nyitni. Azonban az állandó alkotótárs Eskil
Vogttal írt coming-of-age sztoriból rövid
időn belül kiderül, hogy nem éppen a feszes cselekménybonyolítás érdekli őket,
és a központi zsánerelemnek is inkább csak metaforikus funkciót szánnak.
Művészfilmes érzékenységük pedig nem hat megtermékenyítően: a Thelma a
két szék között a pad alá esés iskolapéldája, ráadásul nem egyszerűen
frusztráló élmény – a Carrie felől nézve még kínos is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|