|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziThelmaRoboz Gábor
Thelma – norvég, 2017. Rendezte: Joachim Trier. Írta:
Joachim Trier és Eskil Vogt. Kép: Jakob Ihre. Zene: Ola Flottum. Szereplők:
Eili Harboe (Thelma), Kaya Wilkins (Anja), Henrik Rafelsen (Trond), Ellen
Dorrit Petersen (Unni). Gyártó: Memento Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 116 perc.
Napjaink külföldön is jegyzett norvég rendezői közül
eddig igazán csak Bent Hamernek sikerült karakteres szerzői életművet
felépítenie, és bár Joachim Trier került hozzá a legközelebb, a Szerzőkkel
befutott alkotó eddigi munkásságából egyelőre hiányzik a vezérfonal. A
helyzeten friss filmje sem változtat, sőt: az angol nyelven forgatott Hétköznapi
titkaink után újra hazai pályán készített munkájával jócskán meglepi
azokat, akik már elkönyvelték a kétezres évek dán drámaiparosai rokonának.
Trier első női főhőse egy vidéki családból származó
lány, aki egyetemi tanulmányai megkezdéséhez felköltözik a fővárosba, egyúttal
kicsusszan keresztény szülei szorításából. A gátlásos Thelma lassan elkezd felzárkózni
a kortársaihoz, néha azonban epilepszia-szerű rohamok törnek rá, és ismét
igénybe veszi különleges képességét, amivel már gyerekkorában is tragédiát
okozott. A rendező idei filmjében nem pusztán megválik a korábban olyan finoman
használt formai eszközöktől (mint a „mi lett volna, ha” képsorok és az irodalmi
igényű narráció), de nagy lépést tesz a fantasztikum irányába, mintha csak most
akarna szélesebb közönség felé nyitni. Azonban az állandó alkotótárs Eskil
Vogttal írt coming-of-age sztoriból rövid
időn belül kiderül, hogy nem éppen a feszes cselekménybonyolítás érdekli őket,
és a központi zsánerelemnek is inkább csak metaforikus funkciót szánnak.
Művészfilmes érzékenységük pedig nem hat megtermékenyítően: a Thelma a
két szék között a pad alá esés iskolapéldája, ráadásul nem egyszerűen
frusztráló élmény – a Carrie felől nézve még kínos is.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
