|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziBabadookKránicz Bence
Babadook
– ausztrál, 2014. Rendezte és írta: Jennifer Kent. Kép: Radoslaw Ladczuk. Zene:
Jed Kurzel. Szereplők: Essie Davis (Amelia), Noah Wiseman (Samuel), Daniel
Henshall (Robbie), Hayley McElhinney (Claire). Gyártó: Causeway Films.
Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos.
94 perc.
„Néha
úgy odaverném a fejed a téglafalhoz, amíg ki nem loccsan az a kibaszott agyad.”
Normális esetben ezt a mondatot legfeljebb az egyik
frusztrált elítélt mondaná a másiknak egy börtönudvaron, nem pedig egy anya a
kisgyerekének. Az utóbbi évek ünnepelt ausztrál horrorfilmjében azonban
nincsenek normális esetek, csak súlyosan terhelt kapcsolatok. Jennifer Kent
első rendezése mégis attól jó, hogy a mumus nem minden elemében a valóságról
leváló, az éjfekete fantasztikum birodalmából riogató lény. Nagyon is evilági
fájdalmak hívták őt a házba.
A
magyar mozikba röpke hároméves késéssel érkező Babadook a szülő-gyerek viszony sötét oldalát megvilágító
pszichológiai horrorok új ékköve. Egyedivé az teszi, hogy nem a születendő
gyerek okozta páni félelemre vagy alattomos szorongásra játszik rá, mint a Rosemary gyermeke vagy a Larry
Cohen-féle It’s Alive, és nem is a
gyerekben lakozó gonoszt hozza felszínre, mint az Ómen típusú filmek. Sokkal inkább a köznapi anya-gyerek kapcsolatba
kódolt feszültségeket nagyítja fel, középpontjában egy olyan csonka családdal,
ahol az apát a szülőszoba felé tartva érte halálos autóbaleset. A címszereplő
rém, amely küllemében leginkább egy Tim Burton által rajzolt Dr.
Seuss-meseillusztrációt idéz, valójában akkor kopogtat, amikor az anya
szeretetkészségét pillanatokra legyőzi a fojtogató érzés, hogy gyereke helyett
inkább a férjét akarná visszakapni. Kent kevés szereplővel, klausztrofób
terekkel, visszafogott rémületkeltéssel ás le ennek a lélektani folyamatnak a
mélyére.
A Babadook gyógyító hatású, de nem együgyű
film. A szörny legyőzhető, ám teljesen nem lehet tőle megszabadulni. Elpaterolhatjuk
a pincébe, ahová naponta viszünk neki egy nagy tál rothadó kukacot. Időnként
hallani fogjuk a kopogását, amíg a gyerek fel nem nő, és valószínűleg azután
is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|