KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Marston professzor és a két Wonder Woman

Kránicz Bence

Professor Marston and the Wonder Women – amerikai, 2017. Rendezte: Angela Robinson. Szereplők: Luke Evans, Rebecca Hall, Bella Heathcote. Forgalmazó: Sony. 104 perc.

A szuperhősfilmek csúcson lévő népszerűsége egyelőre nem hozta magával az alkotók élettörténetének filmes feldolgozásait, pedig egyik-másik képregényalkotóról azért többet is lehet tudni annál, hogy a szobájában ült és dolgozgatott. Eddig inkább az underground comics fontos alakjai kaptak saját filmet: Robert Crumbról Terry Zwigoff forgatott, Harvey Pekart pedig Paul Giamatti alakította átszellemülten a Sikersztoriban. A szuperhősképregények szerzőinek tipikus életpályáját Michael Chabon mutatta be The Amazing Adventures of Kavalier & Clay című nagyregényében, viszont a Wonder Woman szerzőjét, William Moulton Marstont ő sem keverte bele komoly képregénytörténeti ismeretanyagot közlő, de alapvetően fikciós munkájába.

Ennek az oka talán az lehet, hogy Marstont nem is lehet egy napon említeni Jerry Siegellel, Bob Kane-nel vagy Stan Lee-vel, mert teljesen máshogy közelítette meg a szuperhősös műfajt, mint Superman, Batman vagy Pókember kiagyalói. Marston fiataloknak szóló oktatási segédeszközként látta a képregényeket: egyetlen saját karaktere, Wonder Woman (régebbi magyar fordítás szerint a Csodanő) kalandjaiban a női szerepekről elmélkedett, elgondolása pedig a negyvenes években rendkívül progresszívnek, egyesek szemében botrányosnak számított. A pszichológusi kandidátust szerzett Marston szerint az emberi boldogság kulcsa a szeretett személynek való alárendelődés, ezt pedig leggyakrabban a nők élik át. Ahhoz, hogy az alávetettséget vonzóvá tegye, Marston meg akarta mutatni, hogy az nem jár szükségszerűen együtt a teljes önfeladással – ellenkezőleg, más viszonyaiban bármelyik nő lehet erős és független. A Wonder Woman korai számaiban a hősnő gyakran kerül csapdahelyzetbe, de hiába kötözik meg, végül úrnője lesz a helyzetnek.

Négy évvel a karakter feltűnése után Marstont raportra hívta egy gyerekjogi szervezet, amelynek hatalmában állt cenzúrázni a képregényeket. Ez a kellemetlen beszélgetés adja a tavaly készült életrajzi film keretét, a történet pedig elsősorban a professzor bonyolult magánéletéről: feleségével és szeretőjével közösen kialakított családjáról szól. A leszbikus kapcsolatok bemutatása iránt elkötelezett rendező, Angela Robinson (D.E.B.S. – Kémcsajok, The L World) formailag teljesen konvencionális, könnyen fogyasztható, élére vasalt életrajzi filmet készített, amelynek szereplői a legmegosztóbb témákról – kötözős szexről, életvitelszerű szerelmi háromszögről – is jólnevelten társalognak. Sajnos Robinsonból nemcsak a melodrámai érzékenység hiányzik, hanem általában az érzelmes vagy érzéki jelenetek intenzív megmutatásának képessége. Eközben kortársi reflexió sem érkezik arra a tényre, hogy Marston tételei ugyan a korban előremutatóak voltak, ma a jóindulatú szexizmus és a tudományos megalapozatlanság vádja egyszerre kezdi ki őket. Az életrajz azonban bőven van olyan érdekes, hogy indokolttá tegye a film elkészítését. Szinte az az érzésünk, nem is Marston volt a legizgalmasabb figura ebben a képletben – a férfi halála után két özvegye 38 éven át élt együtt, és nevelgették a Wonder Woman atyjától született gyerekeiket.

Extrák: Werkfilm, kisfilm Wonder Womanről.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13662