|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz élet napos oldalaSzalkai Réka
Solsidan – svéd, 2017.
Rendezte: Felix és Mans Herngren. Írta: Jesper Harrie. Kép: Viktor Davidson.
Zene: David Engellau és Love Martinsen. Szereplők: Felix Herngren (Alex), Mia
Skaringer (Anna), Johan Rheborg (Fredde), Josephine Bornebusch (Mickan), Henrik
Dorsin (Ove). Gyártó: FLX / Jarowskij AB. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 104 perc.
Az élet napos oldala svéd
címe (Solsidan) egyben egy sznob
lakónegyed Saltsjöbadenben, Stockholm egyik elegáns elővárosában, itt élnek
főhőseink is. Anna és Alex éppen válnak, mivel a nő új szerelemre talált – erre
barátaik, Fredde és Mickan (valamint a néző számára), a gyerekekkel töltött
karácsonyi vacsora alatt derül fény. A férfiak láthatóan összetartanak, míg
Mickan Annával is próbálja tartani a kapcsolatot: új partnerét is meghívja
vendégségbe, habár kiderül róla, férje régi kollégája. Közben a menő fogorvos
Alex megismerkedik Bellával, aki stílszerűen műfogsorokat árul. Kettejük között
azonnal egyértelművé válik a kölcsönös vonzalom, így Alex sem marad sokáig
facér. Akár teljes lehetne a happy end, az élet azonban nem ilyen egyszerű,
hőseinket várja még egy-két meglepetés.
A fentiekből jól
látszik, a Herngren-páros alkotása nem éppen filozófiai mélységekben kutakodik:
filmjük az azonos című televíziós komédia-sorozatra épül, amely 2010 és 2015
között öt évadot élt meg. Ami a tévében poén és dramaturgia szintjén működik, a
mozivásznon nem mindig találja meg a helyét. Főleg, mivel az alkotók mintha
elvárnák a nézőtől, hogy ismerje a szereplők sorozatbeli előtörténetét. Noha
maga a szüzsé, viszonylagos egyszerűségénél fogva, a tévéepizódok ismerete
nélkül is követhető, pont azokat a nüanszokat nem érti meg az egyszeri néző,
amelyektől a film érdekesebbé válhatna. A stockholmi napos oldal, illetve az
annál csak még rongyrázóbb svéd fürdőváros, Torekov újgazdagjainak
csetlése-botlása inkább csak bohózat, mint emberi dráma vagy éppen
társadalomkritika – bár valószínűleg az alkotók sem voltak ambiciózusabbak
ennél.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|