|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziFelelsz vagy merszRoboz Gábor
Truth or Dare –
amerikai, 2018. Rendezte: Jeff Wadlow. Írta: Michael Reisz, Jillian Jacobs,
Chris Roach és Jeff Wadlow. Kép: Jacques Jouffret. Zene: Matthew Margeson.
Szereplők: Tyler Posey (Lucas), Lucy Hale (Olivia), Sophia Taylor Ali
(Penelope). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 100 perc.
Üzleti vállalkozásként a
Blumhouse Productions vitán felül a 2010-es évek egyik legnagyobb
sikersztorija, bemutatóik láttán legfeljebb a maradandó élményeket kereső nézők
fanyaloghatnak: a „kis ráfordításból nagy bevételt” modellre alapozó cég éves
terméséből általában alig egy-kettőt szokás esztétikailag is izgalmasnak
tartani. Harmadik idei horrorjukban egy amerikai fiatalokból álló társaság
egyik lánytagja mexikói kiruccanásuk alkalmával összeismerkedik egy megnyerő
idegennel, aki ráveszi őket egy kör felelsz-vagy-merszre. Hazatérésük után
azonban kiderül, hogy ártatlan szórakozás helyett vérre menő játékba
keveredtek: valamilyen természetfeletti erő hatására minden soron következő
kénytelen teljesíteni aktuális feladatát, különben.
A Felelsz vagy merszt csakis akkor tudjuk élvezni, ha szinte semmit
sem kérünk rajta számon: kezdettől fogva evidens, hogy a film másban nem
érdekelt azon túl, hogy lehetőleg kreatív/sokkoló/drámai módon váljon meg
legfeljebb két jellemvonással bíró karaktereitől. Ugyan a logikájában a Végső állomás-franchise-t idéző filmet
krimiszál is erősíti – a rohamosan fogyatkozó szereplők igyekeznek felkutatni
kálváriájuk eredetét –, nehéz elképzelni, hogy bárki is revelatív élményt
remélhet a megoldástól. Meglátni egy világszerte ismert játékban a
horrorpotenciált nyilván briliáns produceri húzás volt (lásd Ouija), egyúttal a munka lényegi része
is, ezután csak egy alibifilmet kellett összeeszkábálni: a produkció alig két
hónap alatt meghúszszorozta minimális költségvetését, high-conceptjén túl kizárólag erre lehet majd emlékezni belőle.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|