|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziFelelsz vagy merszRoboz Gábor
Truth or Dare –
amerikai, 2018. Rendezte: Jeff Wadlow. Írta: Michael Reisz, Jillian Jacobs,
Chris Roach és Jeff Wadlow. Kép: Jacques Jouffret. Zene: Matthew Margeson.
Szereplők: Tyler Posey (Lucas), Lucy Hale (Olivia), Sophia Taylor Ali
(Penelope). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 100 perc.
Üzleti vállalkozásként a
Blumhouse Productions vitán felül a 2010-es évek egyik legnagyobb
sikersztorija, bemutatóik láttán legfeljebb a maradandó élményeket kereső nézők
fanyaloghatnak: a „kis ráfordításból nagy bevételt” modellre alapozó cég éves
terméséből általában alig egy-kettőt szokás esztétikailag is izgalmasnak
tartani. Harmadik idei horrorjukban egy amerikai fiatalokból álló társaság
egyik lánytagja mexikói kiruccanásuk alkalmával összeismerkedik egy megnyerő
idegennel, aki ráveszi őket egy kör felelsz-vagy-merszre. Hazatérésük után
azonban kiderül, hogy ártatlan szórakozás helyett vérre menő játékba
keveredtek: valamilyen természetfeletti erő hatására minden soron következő
kénytelen teljesíteni aktuális feladatát, különben.
A Felelsz vagy merszt csakis akkor tudjuk élvezni, ha szinte semmit
sem kérünk rajta számon: kezdettől fogva evidens, hogy a film másban nem
érdekelt azon túl, hogy lehetőleg kreatív/sokkoló/drámai módon váljon meg
legfeljebb két jellemvonással bíró karaktereitől. Ugyan a logikájában a Végső állomás-franchise-t idéző filmet
krimiszál is erősíti – a rohamosan fogyatkozó szereplők igyekeznek felkutatni
kálváriájuk eredetét –, nehéz elképzelni, hogy bárki is revelatív élményt
remélhet a megoldástól. Meglátni egy világszerte ismert játékban a
horrorpotenciált nyilván briliáns produceri húzás volt (lásd Ouija), egyúttal a munka lényegi része
is, ezután csak egy alibifilmet kellett összeeszkábálni: a produkció alig két
hónap alatt meghúszszorozta minimális költségvetését, high-conceptjén túl kizárólag erre lehet majd emlékezni belőle.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
