|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziHaverok harcaSoós Tamás Dénes
Tag –
amerikai, 2018. Rendezte: Jeff Tomsic. Írta: Russell Adams cikke alapján Mark
Steilen és Rob McKittrick. Kép: Larry Blanford. Zene: Germaine Franco.
Szereplők: Ed Helms (Hoagie), Lil Rel Howery (Reggie), Jon Hamm (Bob), Isla
Fisher (Anna), Jeremy Renner (Jerry). Gyártó: Broken Road Productions / New
Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
100 perc.
Ismét az élet, na meg
egy jelentős amerikai újság (a Wall Street Journal) cikke szolgáltatta az
ihletet az új hollywoodi vígjátéknak, amelyben egy csapat felnőtt úgy próbálja
megőrizni a gyerekkori barátságát, hogy minden évben egy hónapon keresztül
fogócskáznak. Negyven felett, családdal, kiskutyával és tisztes kispolgári
állással még ez a pofonegyszerű játék is nehezített pálya, hiszen a baráti kör
tagjai különböző városokban élnek – és nehezített azért is, mert egyik
haverjukat, Jerry-t 30 év alatt sem sikerült még soha, senkinek elkapnia.
Az eddig jobbára
ismeretlen tévés humorszaki, Jeff Tomsic ebből a történetből akár egy
korszakváltó komédiát is kihozhatott volna, ami végleg nyaralni küldi az
infantilis gyerekember Seth Rogen-féle kiadását, aki a Z-generáció hőseként a
füvezős semmittevéssel igyekezett kitolni a felnőtté válás határát, hogy az Éjszakai játékkal együtt a
harmincpluszos korosztály számára is átélhetővé tegye a gyermeki lélek
megőrzésének kihívását. De Tomsicnak nem volt ilyen ambíciója, se a barátságról
a közhelyeken túlmutató mondanivalója. Hagyja, hogy a feldobott – és igencsak
izgalmas – kérdések a barátokat egymástól eltávolító, túlzásba vitt
versenyszellemről, vagy a társaságot szétszabdaló hierarchiáról csak úgy
lógjanak a levegőben, mert azzal múlatja a kissé túlnyújtott, 100 perces
játékidőt, hogy minél több zsáner akciótípusát karikírozza a dzsungelhorrortól
a háztáji thrillerig, amikor az utolérhetetlen Jerry-t kvázi szuperhősnek teszi
meg, és olyan lassított felvételeken, elkenődő arcokkal és akrobatikus
mutatványokkal vezeti le a kergetőzéseket, mint Guy Ritchie a Sherlock Holmesban. Kétségkívül
szórakoztató nézni, ahogy a Haverok harca
frappáns stílusgyakorlatként visszavezeti az akciófilmet ősforrásához, az
abszurdba tolt burleszkhez, de szomorú közben azt látni, hogy az eredeti
történetben rejlő életörömöt és a barátság ünneplését csak szerencsesütis
szlogenekben, és nem érdekfeszítő emberi viszonyokban élhetjük át.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|