|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziPapás-babásParádi Orsolya
Daddy Cool – francia, 2017.
Rendezte: Maxime Govare. Írta: Noémie Saglio és Maxime Govare. Kép: Gilles
Henry. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Vincent Elbaz (Adrien), Laurence Arné
(Maude), Jean- François Cayrey (Emmanuel), Grégory Fitoussi (Renaud). Gyártó:
Les Improductibles / UPI. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 97 perc.
A filmtörténetben időről
időre felbukkannak a kisgyerekes közeggel idegen testként találkozó férfi
főhősök. Minél nagyobb a kontraszt, annál népszerűbb a figura: toplistások a
rend keménykötésű őrei, elég, ha felidézzük az Ovizsarut, Mr. Óvóbácsit,
Gorilla bácsit – Arnold
Schwarzenegger, Hulk Hogan és Vin Diesel karrierjének csak jót tett a szerep.
Aztán van, aki a financiális nehézségein lendülne át gyerekek segítségével,
mint Eddie Murphy Oviapuként, és ott
a csajozásra gyereket használó férfikarakter, aki később valódi kötődésre is
képessé válhat, mint Hugh Grant az Egy
fiúról szépfiújaként.
A francia Maxime Govare
vegytiszta vígjátéka pofátlan lazasággal kezeli ezt a toposzt. Főhőse, a negyvenéves
Adrien éli világát Párizsban, és olyan felelőtlen, mintha a kamaszkorban ragadt
volna. Szerelme, a gyönyörű és menő grafikus, Maude már gyereket szeretne,
úgyhogy egy nap betelik a pohár, és kirúgja. Adrien úgy dönt, a legjobb módja a
Nő visszaszerzésének, ha közös lakásukban óvodát nyit a környékbeli
hároméveseknek. Botcsinálta óvóbácsiként persze nem csak a gyerekeket veszi le
a lábáról. A személyiségre szabott nevelési módszerek, fenntartható fajátékok
és az organikus bioételek zászlóvivői biztosan kardot rántanak majd e film
láttán, mivel a főhős plasztikkarámot készít a kicsiknek, junkfooddal tömi
őket, közben láncdohányosként pöfékel a gyerekkel teli nappaliban, és a
pelenkázón hagy egy csecsemőt. Ám aki hisz egy következmények nélküli világ létezésében,
az jól szórakozhat: a sármos Vincent Elbaz és a címlapokra kívánkozóan
tökéletes Laurence Arné természetes játéka elviszi a könnyű nyári szórakozásra
szánt filmet.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
