|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTörjön ki a frász!Harmat György
Frank Bannister „szellemirtóként” tevékenykedik egy kisvárosban, melyet titokzatos halálesetek sorozata tart rettegésben. A férfi hasznot húz abból a helyzetből, hogy egyedül ő tartja a kapcsolatot a visszajáró halottakkal. Zavart provokáltat szellemcimboráival, hogy aztán jó pénzért helyreállíthassa a rendet. Mindazonáltal csak Frank képes arra, hogy megállítsa az öldöklést, miközben üldözik...
Ennyi elég is a bonyolult, de végül is áttekinthető történetből. Nem is annyira a sztori logikátlan, mint inkább a kísértetlét tartalma és formája. Ezek a lények ugyanis hol sebezhetők, elpusztíthatók, hol nem; megjelenítésük általában áttetsző-fehéres, de néha mégsem. A film is ilyen: hol szellemes, hol nem, hol izgalmas, hol nem. Úgy tűnik, az új-zélandi Peter Jacksont is elérte a „Hollywood-betegség”: amerikanizálódva vesztett érdes eredetiségéből. Felrémlenek öt évvel ezelőtti – még hazájában készült – horrorparódiájának (Hullajó) foszlányai: az extrém módon gusztustalan volt, de röhögtető és átütő erejű. Ez a mostani horrorvígjáték erőtlen, hiába a nagyobb költségvetés, a látványosan tökéletes digitális trükkök.
A végkicsengés pedig természetesen pozitív. Ha nem is lenne happy end (de van!), e film bizonyosságot nyújt: létezik élet a halál után, létezik mennyország és pokol. S ez vigasztaló. Persze nem mindenkinek egyformán.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1251 átlag: 5.51 |
|
|
|
|