|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégGyönyörű mocsokságokKöves Gábor
Stephen Frears ott folytatja, ahol legutóbb abbahagyta: saját lelkiismerete és mások elvárásai között ingázik. Újdonságképpen most egy filmen belül teszi mindezt, pontos arányérzékkel, jó ízléssel. Sikerrel ötvözi a társadalmi igazságtalanságokra fogékony, szociografikus elkötelezettségű iskola érzékenységét a thrillerek hősökre és gonoszokra osztott fekete-fehér álomvilágával. Főhőse Okwe, az afrikai orvosból lett illegális bevándorló, nappal taxis, éjszaka portás Londonban. Tartásában, erkölcsi meggyőződésének szilárdságában és kifogástalanul vasalt ingeiben van valami népmeseien lefegyverző. Az összefonódó küzdelmük során hősünkbe beleszerető, Amerikába vágyó török lány is nehezen illeszthető a valóságos figurák sorába. Ahogy a gonoszok is hol egy ördögi vigyorú főportás, kíméletlen bevándorlási ellenőr vagy eunuch-kinézetű zugvarrodás képében állnak boldogulásuk útjába. Frears filmje valós környezetbe helyezett romantikus fantázia. A fordulatos történetben szervkereskedők és a bevándorlási hivatal emberei borzolják kedélyeinket, a WC-ből egy emberi szív kerül elő, a Baltic Hotel elnéptelenedett folyosói a Ragyogás dermesztő légkörét idézik, s nem marad el a hitchcocki suspense-technika alkalmazása sem. Egyszer-egyszer azonban a rendező felemeli kameráját a bevándorlók szemmagasságából, és elnéz London szép és büszke metropolisza felett. Mintha csak bejelölné a világok határait. Frears alvilága fölött ott magasodik elérhetetlenül, délibáb-módjára a Tower, a Szent Pál székesegyház és a Picadilly Circus. A Gyönyörű mocsokságok szépen felépített romantikus mese, mégsem hazug film. Az arany középutat választó, jól sikerült kísérlet, melyben győznek a jók, és megbűnhődnek a rosszak, de a háttérből időnként átszivárog valami a kültelki presszók és taxiállomások kellemetlen világából, és a hősök mögül előtűnik néha egy-egy egykedvű, fásult arc, melyek többet mondanak nyomorról és embertelenségről, mint minden direkt törekvés és drámai illusztráció.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1242 átlag: 5.39 |
|
|
|
|