|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVasHerpai Gergely
Mielőtt (megérdemelten) porig aláznám ezt a B-kategóriájú akciófilmet, egy dologban tényleg elismerést érdemel. Az akciófilm-kritikusok álma beteljesedett: ez a film ugyanis olyan infantilis mesével bír, amely még a szokásos vaskos „mondanivalóktól” is megkímél minket: szerencsére nincs benne igaz barátság, túl érzelmes szerelmi szál, Free Tibet, Unesco-gyerekek sorsa, illetve nem kell a főhős családja sorsán, vagy hasonló bornírtságokon sem elérzékenyülnünk. A Vas története egészen becsületesen úgy egysíkú, buta és minimalista, ahogy van.
Adva vagyon a derék ifjú (szelíd) motoros királyfi, aki két jó barátjával hazakerekezik, útközben megregulázva néhány autós vagányt. Hőseink emellett hamar összetűzésbe kerülnek más motoros bandákkal és néhány izgága tagjukkal is, olyan kvintesszenciális problémákon megküzdve, mint hogy kinek gyorsabb a mocija, vagy hogy hova tűnt az a három kétkerekű, amelyeket hősünk még régebben valamilyen rejtélyes okból lovasított meg.
A farmer-reklámokat idéző alakítást nyújtó főszereplő, Martin Henderson nem cifrázza, csak verekszik, motorozik, időnként pedig csak néz, néz ki a fejéből kék szömivel, miközben a tinilányok hormonháztartása az égbe szökik – de a másik nem képviselői is hasonlóakat mondhatnak el a szőke ciklon Monet Mazur láttán.
Később a történet alázatosan a háttérbe is vonul (bár némi drog-ügylet és szokásos hősre kent gyilkosság azért még befigyel), hogy átadja a helyét a száguldozások amúgy technikailag tényleg döbbenetes (bár teljes egészében hiteltelen) látványvilágának. A Vas abszolút az egyszer nézhető látvány-rágógumi kategóriájába tartozik, azért pedig csak hálával tartozhatunk, hogy készítői többel meg sem próbálkoztak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1463 átlag: 5.56 |
|
|
|
|