|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA repülő osztályKöves Gábor
„Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek!” – A repülő osztály legfrissebb feldolgozása Erich Kästner saját szavait használja mottójául, mintegy ígéretet téve ezzel, hogy szellemében hű marad Kästner klasszikus ifjúsági regényének finom humorral és mély együttérzéssel átszőtt, derűs-szomorú világához. Annál is inkább érdekesnek tűnik a vállalkozás, mivel Jonathant, a regény dickensi, árva kis hősét a Lufthansa menetrendszerinti járata repíti tanulmányai új helyszínére, tehát nemcsak időben, hanem térben is eltávolodunk az eredetitől, amikor a harmincas évek Hamburgja helyett az egyesült Németország keleti nagyvárosába, Lipcsébe érkezünk. Szerencsés esetben mindez jelenthetné azt is, hogy az internátusi gyerekek története igazi mai történetté válik, melyben nem csak a baseballsapkák állása és a háttérben feltűnő autópark utalna a jelen állapotokra, hanem a gyerekszereplők konfliktusai, az őket körülvevő elvadult világ ridegsége is. Igazán nem valamiféle vad realizmust, könyörtelen nihilt szeretnénk számon kérni ezen a 2002-es keltezésű mesefilmen, pusztán csak a „szomorúság” és „szerencsétlenség” őszintébb ábrázolását hiányoljuk. Meglehet persze, hogy a mi elvárásaink a túlzóak, és annak kéne szeretnünk ezt A repülő osztály adaptációt, ami: nevezetesen egy ártalmatlan, export-képes, ifjúsági tévéjátéknak. Mégis, talán éppen Kästner kölcsönvett szép szavai hatására a Négyszáz csapás és a Zsebpénz Truffaut-jához hasonló érzékenységű filmest szerettünk volna a rendezői székben látni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1354 átlag: 5.58 |
|
|
|
|