KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fausto 5.0

Varró Attila

 

Ha időrendbe állítanánk valamennyi neves irodalmi alakot, akik rémfilmekben születtek újjá, a sort az igen imponáló 1896-os évszámmal Faust doktor indítaná, aki a trükkfilm ősatyjaként számon tartott Mélies jóvoltából a filmtörténet legelső horror-hőseként öregbíthette tovább hírnevét. Az ördög kastélya óta legalább félszáz félelmetes mozidarabban felbukkanó tudós és ördögi fele az ezredfordulóra épp olyan divatjamúlt őskövületnek számított, mint Marchen-cimborái prágai diáktól az álomdémon homokemberig (ennek legárulkodóbb bizonyítékát a 2000-es Tizenéves Faust voltam című tévékomédia jelentette), mígnem az új század váratlanul ismét felfedezte a megkísértett doktor figuráját – igaz csupán Spanyolország határain belül. Míg a spanyol-amerikai koprodukciós Faustban (2001) Brian Yuzna gore-specialista a képregényadaptáció, kebelplasztika és digitális látványeffektek modern Bermuda-háromszögébe vezette istentagadó doktorát, addig a katalán Fausto 5.0 rendezőhármasa az ellenkező véglet felől próbált új színt lopni a palettára.

A névtelen, időntúli nagyvárosban rendezett orvos-konferenciára érkező specialista és semmiből felbukkanó volt páciense különös Faust-Mefisztó kapcsolatát végigkövető mű olcsó tömegcikk helyett komoly szerzői érdemek látványos szemléltetésére készült – a három bába között azonban sajnos elveszett a gyermek. Miközben a trendi reklámfilmes Ortiz kizárólag azt a célt tartotta szem előtt, hogy minél hívebben reprodukálja a Fincher-vonal lecsupaszított gótikus látványvilágát, a La Fura dels Baus Európa-hírű (tánc)színházi csoportjából elkalandozó Ollé–Padrissa páros kreatív energiáját főként a látványos drámai konfliktusok halmozása emésztette fel. Sorra robbannak a jelenetek, a két színész hihetetlen teljesítményt nyújtva próbál lépést tartani a fordulatokkal, összecsapásaik erőteljesen megkomponált érzelem-koreográfiák – de arra sajnos együttvéve sem képes a sok ötletpetárda, hogy elfeledtesse a figyelmesebb nézőkkel a minden eredetiséget és önálló gondolatot nélkülöző történetet. Aki ebben a filmben eladta a lelkét, az elsősorban nem a főhős volt: habár az kétségkívül vigasztaló, hogy szemmel láthatóan nem aprópénzért köttetett az alku.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2122