|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégKínzó mindennapokÁdám Péter
Mielőtt a férfi elmegy hazulról, gondosan bezár ajtót, ablakot. Rosszat sejtünk. Azt hisszük, mániákus őrült tartja fogságban csinos és védtelen áldozatát. Pedig dehogy: a férfi, épp ellenkezőleg, a gyanútlan külvilágot óvja a nő (tulajdon felesége) vérszomjas vágyaitól.
Valamikor mindketten agykutatással foglalkoztak egy kutatólaboratóriumban, de – hogyan, hogyan nem – valami titokzatos kór fertőzte meg a feleségét. A tünet: fékezhetetlen nemi vágy, és szeretkezés közben a partner irgalmatlan szétmarcangolása. A kutatóprogramban egy amerikai orvos is részt vett, ő most nászutasként tér vissza fiatal feleségével Párizsba. Ez a történet másik szála.
Az amerikai kétségbeesetten próbál az időközben eltűnt két munkatárs, a francia orvos és felesége nyomára bukkanni. A franciának, persze, jó oka van, hogy töröltesse magát a nyilvántartásból: a kulcsra zárt házból ki-kiszökő imádott vámpírfeleség átlagosan egy kamionost fogyaszt hetente. (A hulla eltakarításáról a férj gondoskodik.) Közben kiderül: megkapta az amerikai is a titokzatos betegséget. Baljós felismerés, ha történetesen nászutas az ember...
A film kis költségvetéssel és jellegtelen helyszíneken forgatott minimáltörténet, néhány ötlettel és szándékosan semmitmondó dialógussal. A rendezőnő kínosan vigyáz, hogy a látvány ne sokkoljon: a kamera gyakran fényképezi testközelből az üzekedő párokat, és a véres jelenetek közben illedelmesen elsötétül a vetítővászon, csak jajveszékelést és halálhörgést hallani.
Utolsó kép: az amerikai orvos – aki a szálloda takarítónőjével ez egyszer engedett a gyilkos késztetésnek – a zuhany alatt már lemosta magáról a vért, amikor benyit a gyanakvó feleség. Az egészben az a legbosszantóbb, hogy a film pontosan ott ér véget, ahol az igazi izgalom végre elkezdődne...
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1238 átlag: 5.55 |
 |
|
|
|
