|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzéftörőkKovács Marcell
Steven Soderbergh és George Clooney közös cégének produkciója a Tripla vagy semmi paródiájának is beillő kasszafúrós sztori. Flancos Las Vegas-i kaszinók hi-tech kifosztása helyett öt sorsüldözött balek ügyetlenkedik egy lepattant külvárosi ékszerüzlet széfjével. Ám a szerencse most sem veszi pártfogásába őket, hibát hibára halmoznak, míg végül elúszik a nagy lehetőség, még csak el sem jutnak a mackóig. Nem lőttem le a poént, a vállalkozás kimenetele egy pillanatig sem kétséges. A brigád eltántoríthatatlanul fűrészeli a faágat maga alatt, a történet báját éppen az önsorsrontásra irányuló lankadatlan és roppant eredményes igyekezetük adja.
Az ilyen viccesen kilátástalan prolikomédiákhoz Európában értenek igazán, a Széftörők dörzsölt producerei biztosra mentek, amikor a Dicső tizenegy méregdrága remake-jének sundance-esre hangolt ikerdarabjául a Gassman-Mastroianni-Toto-Cardinale válogatott 1958-as sikerét, a Palimadarakat forgattatták újra.
Az amerikai független vagy független-szerű mozi jól ismert arcai nagy élvezettel bohóckodják végig a nem ritkán burleszkbe hajló helyzeteket, néhány jelenet erejéig még Clooney is tiszteletét teszi. A cselekmény lendületéhez jobban passzoló, merész és eleven rendezői-vágói közreműködés mellett ez a gárda feltehetőleg ugyanilyen jól teljesített volna, ha nem jobban.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1547 átlag: 5.59 |
|
|
|
|