|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVanília égboltNevelős Zoltán
Az élet álom – az ember hajlamos elmélázni élete bizonyos pillanataiban, vajon képes-e megkülönböztetni a valóságot saját képzeletének szüleményeitől. No és persze lehet, hogy az egész mindenestől nem más, mint álom, valakinek az álma.
A Mátrix-szindróma előtt csaknem 400 évvel a hipertermékeny spanyol drámaszerzők egyik legkiválóbbika, Pedro Calderón Az élet álom című háromfelvonásosában dolgozta fel a témát: egy rabságban tartott herceg egy felvonás erejéig trónra kerül, majd újra visszavetik börtönébe, ahol rövid boldogságát már akár álomnak is tekintheti.
A Mátrix előtt két évvel Calderón két ifjú honfitársa szinte egy időben vette kézbe az álom-témát. Míg Mariano Barroso Extázis című filmjében a fenti drámát egyszerre idézi (a cselekménybe építve) és adaptálja (modern környezetbe helyezve), addig Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed! című műve inkább az amerikai thriller-dramaturgiát követi. Így talán nem is meglepő, hogy a produkcióra Hollywood is szemet vetett, és Tom Cruise – mint producer – rendezőstül, színésznőstül felvásárolta. Míg Amenábarra elhagyott hitvesét bízta a The Others című horrorban, amelyben Nicole Kidman élete egyik legnagyobb alakítását nyújthatta, addig ő maga vitte a sztorit és a hősnőt Penelope Cruz személyében, aki most angolul ismételhette meg négy évvel ezelőtti szerepét.
Az elcsúfított arcú aranyifjú története az európai sikerfilmek ihlet nélküli amerikanizálásának sorsára jutott: a cselekmény megvan (és továbbra is zseniális), de oda lett sava-borsa. A film vagy egy fél órával hosszabb, mégis szinte jelenetről jelenetre, olykor képről képre azonos az eredetivel, csak éppen világosabban fogalmaz, a néző véletlenül se zavarodjon meg, hogy amit lát, az az álom-valóság határvonal melyik oldaláról való. Tom Cruise nem hagyta magát úgy elcsúfítani, mint a spanyol verzió valóban gyomorszorító maszkot viselő főszereplője, Cameron Crowe rendezőként pedig becsületes bérmunkát végzett, egyéni kézjegye csupán a rockszakértő múltjához méltó igénnyel összeválogatott kísérőzenékben érhető tetten.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1106 átlag: 5.54 |
|
|
|
|