|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBanditákKöves Gábor
Már egy ideje valami keserves igyekezetféle érezhetõ Barry Levinson munkáin. Rendezõi rentabilitásának bizonygatása egyre kínosabb mutatványokra sarkallja. Levinson nem tartozik a jellegzetes kézjegyû rendezõk közé, ami amúgy még korántsem a világ vége, elvégre Hollywood nagy, munka akad bõven. Csak ne lenne ez az állandó kényszer filmet rendezni! A hiba nem a saját élményanyagból gyúrt nosztalgia-mozikkal van (úgymint Diner, Avalon, Liberty Heights), sokkal inkább az életmûben jóval gyakrabban jelentkezõ mûfaji próbálkozásokkal. Levinson ezekhez (sci-fi, thriller, gengszter-eposz) ugyanis nem ért, de nem riasztja a kudarc, és mindig akad egy balek, aki bedõl az egyszeri Oscar-díjasnak. A Banditák ezúttal arra adott alkalmat, hogy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök átdolgozását szúrja el. Hõseink – Willis, a sármos öklözõ és Bob Thornton, a hipochonder slemil – bankrablók, az a nagy trükkjük, hogy az akció elõestéjén becsöngetnek a mit sem sejtõ bankmenedzserhez, s miután családja körében eltöltötték az éjszakát, reggel munkába kísérik a megszeppent családfõt és kinyittatják vele a széfet.
A fiúk kedvesen bárgyúak, a légynek sem ártanának, hírük hamar terjed, népszerûségük gyorsan nõ.
Adott tehát, ötletszinten legalábbis, a screwball, a western-romantika és a mítoszteremtõ kisvárosi folklór ígéretes keveréke, amit azonban Levinson képtelen filmmé sûríteni. Bankrablóink és kényszerû szállásadóik összezártságából éppúgy hiányoznak a gegek, mint a két fõhõs egymás közti perlekedéseibõl. Alig valamivel sikerültebb a nõi szereplõ beiktatása: a fiúkat egymásnak ugrasztó excentrikus menyecske (Cate Blanchett) színrelépésével mindössze annyi történik, hogy ettõl kezdve nem kettõ, hanem három jobb sorsa érdemes színész tehetetlenkedik a vásznon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1011 átlag: 5.4 |
|
|
|
|