KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pánikszoba

Pápai Zsolt

 

David Fincher napjaink ifjú hollywoodi rendezőgenerációjának egyik nagyformátumú és imponáló formaérzékenységű egyénisége, ám életműve korántsem tekinthető kiegyensúlyozottnak. Az oeuvre afféle sinusgörbe mentén formálódik, a sikerültebb munkákat rendre haloványabb produkciók követik.

Így következhetett a Hetedikre a Játsz/Ma, és jöhetett a Harcosok Klubja után a Pánikszoba. Fincher legfrissebb műve minimálprogramjával együtt is komoly vállalkozás, lévén a direktor egy kamarakörülmények között játszódó, ám stilárisan nagyigényű thriller elkészítését célozta meg vele. A rövidke külsőkkel keretezett, végig belsőkben forgatott film egy frissen elvált anya és tizenegy éves kislánya éjszakájának története. Meg Altman kibérli New York legtitokzatosabb házát, egy szuperbiztonságos szobával is ellátott többszintes épületet. Anya és lánya rögtön az első éjszakán hívatlan vendégeket kap, akik elől az acélhevederekkel megerősített betonbunkerbe, a feltörhetetlen pánikszobába menekülnek. A betörők azonban valami olyasmit keresnek, amit épp oda rejtettek el.

A Pánikszobában vázolt alaphelyzet igazi lombikszituációt biztosít egy klausztrofób hangulatot árasztó, lidércnyomásos krimihez, a rendező azonban nem él a lehetőséggel. Jobb híján felhasználja korábbi munkáinak valamennyi leleményét (a világítástechnika a Hetediket, a kameravezetési bravúrok a Harcosok Klubját idézik), de semmi újat nem tesz hozzá ezekhez. A papírízű szituációkat és dramaturgiailag ingatag szabványkonfliktusokat prezentáló forgatókönyv alig stimulálja Finchert – nem erőlködik, de feszélyezetten mozog, mintha maga sem találná helyét a szűk terekben. Enerváltabb teljesítményét a forgatást kísérő baljós jelek is befolyásolhatták (az eredetileg főszereplőként kiszemelt Nicole Kidman az utolsó pillanatban odahagyta a produkciót, a direktor régi harcostársa, Darius Khondji operatőr pedig a felvételek közepén távozott), de ezek az információk gyártástörténeti adalékok csupán, a filmet nem mentik. A Pánikszobában az „ódon, sötét ház” végeredményben nem alakul át a lélek éjfekete bugyrainak metaforájává, hanem megmarad egy hagyományos thriller helyszínének. Amely thriller ugyan jóval a középszerűség felett áll, ám nem delejes hatású.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2556