|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNyomás!Vidovszky György
Go! A filmben szereplő amerikai fiatalok életében fontos pillanatokban hangzik el ez a szó felszólító módban. Legtöbbször, ha menekülniük kell – mert menekülniük kell. Életük nem más, mint végtelen sodródás az ellenük szegült világ szeszélye miatt. Ha valaki azt hinné, társadalmi drámáról van szó, téved: Doug Liman filmje ennél jóval könnyedebb. A dramaturgiai szerkezetnek kiszolgáltatott szereplők úgy keverednek el és össze, mint egy végtelenül kiismerhetetlen világ esendően bűnös figurái. Sok millió társukhoz hasonlóan ugyanazok a dolgok mozgatják őket is: pénzszerzés, szex, „repülés”, buli – mindaz, ami tiltott vagy nehezen elérhető.
Egy hiteles társadalomlélektani elemzés esetén jogos a kérdés: milyen alternatívát nyújt? Semmi jót! A film nem jut el sehová, csak állapotot, életformát, korképet mutat be, de szerencsére sok egyéb amerikai filmmel ellentétben már nem is kelti azt az illúziót, hogy a művészet eszközeivel könnyű (és legtöbbször hamis) kiutat lehet mutatni.
Go! A szentesték meghittségét egyáltalán nem idéző három karácsonyi történet (Ronna, Simon, Adam és Zack) szellemesen összeérő szála, a „tarantinós” szerkezet (lásd: Ponyvaregény eleje és vége), hangütés (váratlan, abszurd emberi megnyilvánulások) és lendület az amerikai (rém)álom drogos, kissé aberrált, mégis rendkívül szeretetreméltó változatát hozza össze. Ronna 18 évesen kábítószer-kereskedésbe keveredik, Simon Las Vegasban csap egy görbe estét (kajálás, lányok, lövöldözés), Adam és Zack, a két szappanopera-színész egy kopó „rendezésében”, rejtett mikrofonokkal éppen Ronna lefülelésére készül – korántsem önszántából. Ennél már csak egy rosszabb jöhet: akció után a rendőrnél és feleségénél kell elkölteniük a karácsonyi vacsorát. Mi juthatna más eszükbe? Go!
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1093 átlag: 5.48 |
|
|
|
|