|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz utolsó táncBarna György
Kettős gyilkosságért – enyhítő körülmény hiányában – halálra ítélik Cindyt (Sharon Stone), aki az évek óta tartó jogi processzusok terhe alatt már megváltásként várja mielőbbi kivégzését. A végrehajtás előtti utolsó forduló, a kormányzó elé terjesztendő kegyelmi kérvény ügyét egy fiatal ügyvéd-titán kapja. Személyes bizonyítási vágya, valamint annak a korábban eltusolt körülménynek az „előbányászása”, hogy a lány kábítószer hatása alatt ölt, konfliktusba keverik az elítélttel és a politikai itatóspapírként működő igazságszolgáltatással. Közeledik a kormányzóválasztás. A média és a nép (ebben a sorrendben) mozgatja a kormányzó kemény kezét: nem ad kegyelmet. Hayes ügyvédet elbocsátják. Cindyt elaltatják. Különös hatású, dokumentumfilmszerű blokk a humánus hóhérság technicizáltságának paradox képsora. Az Ember csupán megkötözi a pácienst, beköti az infúziót, ellép három métert és benyomja a play-gombot az Altatóinjekció-adagolás-útján-kivégző rendszeren (AAÚK-system). Bruce Beresford, az Oscar-díjjal jutalmazott Miss Daisy sofőrje rendezőjének filmje egyedül itt, és így foglal állást a halálos ítélettel szemben. Ezek a kemény és precíz, a hatásvadászatot átmenetileg kerülő (mert nem a haldokló iránti, némileg olcsóbb együttérzésre játszó), tényfeltáró mozgóképek mentik fel, valamelyest, a cselekményében egyébként rutinmegoldásokba ragadt filmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1197 átlag: 5.6 |
|
|
|
|