KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1979/december

• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

Szentek és álszentek

Köves Gábor

Jung írja: „Csak annyiban asszmilálhatjuk Kelet szellemét, amennyiben szilárdan állunk saját földünkön.”

Csak tessék, csak tessék! Luxusutazás a mesés Keletre, teljes ellátás, lelki megújulás, fakultatív programként az élet értelmének felkutatása világklasszis guruk segítségével... Csak tessék, csak tessék! Ez az egyik Kelet, ide elég a repülőjegy. A másik Kelet magánügy, belső túra. Ruth repül. Az útvonal: Sidney–Delhi–Sidney. „Saját földje” a kisvárosi korlátoltság és ízléstelenség tenyészete, az életképes abnormitás, a társadalmilag preferált elhülyülés. Ruth bogara: élni, nem csak túlélni. Az indiai tömeghipnózis még a TeleShop kínálta lehetőségeknél is vonzóbb. Ruth-t magával rántja a szekta-szellem, frigyre lép a guruval, élete értelmet nyer. Az új családról azonban rettegve vesz tudomást a régi. Anyai hazugsággal sikerül hazacsábítani a lányt, s otthon szakembert fogadnak melléje, egy szakképzett ördögűzőt. PJ Harvey első látásra Ponyvaregény-figura, cowboy-pszichológus. Háromnapos kúráját egy rátermett biztosítási ügynök meggyőző erejével tálalja: már 159 lelket mentett ki a szekták fogságából, s bizony ez rekord-eredmény. Ruth-nak kinéz a 160-as sorszám. A felismerésre, miszerint az éjfekete Ray Ban mögött rejtőző alak ugyanannyira (szeretet-)függő és elesett, mint az eltévedt bárányka, a második fordulóban kerül sor. Reménytelen összegabalyodásuk pátosz nélküli drámaisága megrendítő.

A Zongoralecke Campionja ebben az egy filmben annyiszor és annyit kockáztat, mint más egy egész életmű alatt. Kép, ritmus és hangütés állandó változó. A vad eklektika mégsem zilálja szét a filmet, a zűrzavar csak látszólagos. A groteszk szívbemarkoló, a bizarr emberi – kétség sem férhet hozzá: végre egy őstehetség.