|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégCool túraHungler Tímea
A tini vígjátékok sajnálatos módon kiapadhatatlannak tűnő tárháza újabb gyöngyszemmel gazdagodott. Gondolom, a műfaj ismerői számára a kijelentés mindent elárul.
Szereplőink a változatosság kedvéért most nem a középiskolai oktatás díszpéldányai, hanem egyetemi hallgatók. Egyikük, Josh, hogy biztos legyen abban, nem álmodik, videóra rögzíti, miként csalja meg messzi távolban tanuló barátnőjét. A véletlenek játékának köszönhetően a szobatársak postázzák a kazettát, így kezdetét veszi a szextúra, mely a néző számára valóságos tortúra: míg hőseink a postával kelnek versenyre, a film a színvonallal.
A zsáner, mely mióta a '80-as években felütötte fejét a vásznon, kizárólag a tomboló hormonok kérdéskörére fókuszál, ez esetben is biztosan hozza a formáját. Hogy az eredeti címből adódó élcelődésnek is eleget tegyünk (Road Trip), a tini road movie vígjáték szereplőinek egyetlen motivációs szintje: a szex drive. A film a témából adódó összes lehetőséget igyekszik kiaknázni, mind verbális, mind vizuális szinten – az olvasó fantáziájára bízom, miként...
Ha a műalkotás másra nem is, arra viszont kiválóan alkalmas, hogy elgondolkoztassa a kritikusokat a zsánerrel kapcsolatosan. Lehet, hogy a műfaj megjelölése nem a karakterekre és a környezetre vonatkozik, hanem a célközönségre? Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy tizennégy év fölött (tisztelet a kivételnek) bárki is viccesnek találná ezt a filmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1258 átlag: 5.56 |
|
|
|
|