|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégŐsz New YorkbanVidovszky György
Az ősz nem múlik el, csak átalakul. Kicsit hidegebb lesz, meg fehérebb – de csak átmenetileg. Jó ezt tudni, amikor erről a filmről beszélünk. Richard Gere ősz, mosolygós bája is örök és állandó: biztos pont a szeszélyesen változó időkben. Ebben a filmben is irigylésre méltó adottságokkal rendelkezik: dúsgazdag, stílusos, főz és csettintésre hullanak a lába elé a fiatal és korosabb hölgyek. (Utcalányra már nem költ, mint a Pretty Womanben!) Szakítani is oly egyszerűen tud – ha éppen így kívánja kedve –, hogy még véletlenül sem terheli meg vele gondos hétköznapjait: sétáit a New York-i őszben. Előkelő éttermében csak úgy hemzsegnek az újabb jelöltek, és ő türelemmel válogat közöttük, kábé úgy, mint a zöldségek között, ha beáll egy kis hobbifőzésre a konyhába. Ennyi ínycsiklandozó körülmény után mégis beüt a végzet: szerelem, méghozzá egy gyermekien fiatal, felnőttesen komoly és a halálhoz közel járó lány személyében. Bár az udvarlás során egy ideig vele is beválnak a kipróbált „receptek”, mégis úgy tűnik, elkerülhetetlen a változás: következik a zord tél, annak minden megpróbáltatásával együtt.
Ha van a giccsnek prototípusa, ez az alkotás biztosan az. Otthonosan szép, minden elemében vonzó, tragédiájában is elegáns és idilli, ugyanakkor az első képtől az utolsóig arcátlan hazugság. Mesének nem jó, mert túl komolyan veszi magát, drámának vérszegény és otrombán kiagyalt. Az őszinte és hiteles emberi gesztusok, motivációk, gondolatok rendre elkerülik a főhősöket. A rendező el akarja hitetni velünk, hogy miként változik meg a nagy, magányra kárhoztatott New York-i Don Juan az ő Donna Elvirájától: hogyan válik az igazi érzelem és felelősség birtokosává. A legszomorúbb, hogy ebben a „fejlődéstörténetben” semmi vonzó sincs, és ezt az alkotók is érezhették, mert a záróképben Richard Gere ugyanolyan sármőr, mint előtte: mesebeli vonzereje nem múlt el, csak átalakult.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1262 átlag: 5.5 |
|
|
|
|