|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
KrónikaSzilágyi Gábor (1942–2001)Veress József
Filmeket nézett, könyvtárakban kutatott, elméleti stúdiumokat folytatott, tanított, írta a könyveit: ez volt az élete. Számos pályatársától eltérően sosem vállalkozott „aprómunkára”, teljesen átadta magát a filmtudománynak. Szeretett a dolgok mélyére hatolni, a száraz absztrakciót többre becsülte a színes szóvirágoknál, ezért aztán művei többnyire „nehéz olvasmányok”, amelyek jellegzetessége és erénye a súlyos filológiai apparátus, a gazdag ideológiai-társadalmi analízis, a formanyelv, a stílus, a technikai háttér alapos átvilágítása. Több vasat tartott a tűzben, noha főleg kedvelt témaköreiben vizsgálódott. A fotóművészet történetéről szóló összefoglalása alapkönyv, strukturalista-szemiotikai esszéi úttörő jelentőségűek, számos tartalmas publikációja látott napvilágot a magyar film különböző korszakairól és jelenségeiről, így a Tűzkeresztség és az Életjel című tanulmánykötet, sokat tett – fordítóként is – a francia mozgóképi szellemiség hazai népszerűsítése érdekében. Az elsők között barátkozott meg a számítógéppel: filmirodalmunk feldolgozásában csapatával a legkorszerűbb módszereket alkalmazta. A Filmspirál című lap szerkesztőjeként a múlt fehér foltjainak eltüntetésére, ismeretlen dokumentumok feltárására, fontos források közzétételére vállalkozott. Bár hivatalos elismerésben is részesült – legutóbb Balázs Béla-díjat kapott –, sajnálatos, hogy akadémiai doktori értekezését már nem védhette meg. A professzori titulus persze így is megillette.
Öntörvényű ember volt, a maga útját járta, a Magyar Nemzeti Filmarchívum beosztottjaként és vezetőjeként azonban egyaránt példás fegyelmezettséggel tevékenykedett. Törékeny egészségét aláásta gyógyíthatatlan munka-megszállottsága, ám sosem hallottam panaszkodni. Az utolsó pillanatig tette azt, amit meggyőződése szerint tennie kellett. Halála fájdalmas veszteség, de könyvei és tanulmányai megőrzik emlékét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2647 átlag: 5.55 |
|
|
|
|