KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A jaguár

Glauziusz Tamás

 

Út a brazil esőerdők indiánjaihoz meg a naiv nézőkhöz. Francis Veber kicsit hasonló klisékkel élt nálunk is sikeres és nagy röhögéseket kiváltó régebbi filmjében, a Négybalkezesben, ahol Pierre Richard balek-ügyetlenségéhez Depardieu társult: keressék ők távoli földrészeken az elveszett európai kalandfilm-komédiát.

A Jaguárban most egy indián varázsló orvul ellopott lelkét kell megkeresni. A feladattal a Párizsba cipelt mókásan jóságos küllemű kis sámán látszólag találomra bíz meg egy igazán nem hősiességre született alakot. Ezt a botcsinálta megmentőt a nálunk még alig ismert Patrick Bruel játssza. A párizsi rocksanzon sztár kisstílű és nagyon pimasz szélhámost formáz, egy roppant gyáva himpellért, aki aztán akaratlanul hős lesz: csodatévő amulettel a nyakában a brazil őserdők megmentője, indián lelkek gyógyítója, szép indiánlány hűséges férje.

„Szórakoztató filmet” látunk, az általában közhelyes-felszínes „aktuális tartalommal”, felszínességből hamar hazuggá váló giccs-lepedékes világlátással. Általában van így – most azonban szerencsére ennek az álomgyári filmfajtának jótékony és nézhető változatával találkozunk. Sőt, amikor igazán meseivé válik, örömmel vele megyünk a hazugság színes erdejébe. Én legalábbis úgy éreztem: ez a brazil, erdő a mesék erdeje, nem vagyok hajlandó komolyan venni. Olyan szemérmetlenül régi klisét, mint a jó indián és a gonosz civilizáció, most örömmel tapsoltam meg: könnyet morzsoltam szememben, gyermek lettem, gyermek lettem újra.

A párizsi börze-szélhámos vad párbajban legyőzi a gonoszt, s megmenti a lelkeket, tán még a nézőkét is. A film sokkal jobb, mint ama régi Balek meg a Négybalkezes. Patrick Bruel együtt a Besson-sikerekből ismert nagy erejű és mindent elhitető Renóval kiváló páros, a régi Belmondo is irigykedhetne. A nouvelle vague fénykorában Philippe de Broca rendezett kicsit hasonló egzotikus komédiát, a Riói kalandot. S ha az Belmondóval, Françoise Dorléackal eredetibb volt is, mint ez, azért a Jaguár is méltánylandó: közelebb van a jóhangulatúan naiv (ál-naiv) európai kalandvígjátékhoz, mint az ízléstelenség és talmiság új-hollywoodi dzsungeléhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3620