|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégVad vágyakHungler Tímea
Opuszunk az eroto-thriller kategóriájába sorolható, jóllehet kevésbé thriller, mint inkább eroto. Alaptónusát – enyhe Emanuelle-mellékízzel – a történet színhelye adja meg: forró égövi kánikula, nomen est omen buja (alj)növényzet.
Láss csodát, e fülledt édenkertben is zajlik a középszintű oktatás, méghozzá a Kék Öböl Gimnáziumban, ahol a tinilánykák éhesen szívják magukba a tudást, melyet vonzó tanerőik csepegtetnek beléjük. Hőseink, a kis sortokban rohangáló tornatanár és a két diáklány (a lenőtt hajú vörös és a milliomos szöszke) is ezen intézmény kebeléhez tartoznak. Az utóbbi egy szép napon kisírt szemekkel meséli el mamájának, miként vált szűz teste a tornatanár kéjvágyának martalékává.
Beindul a gépezet: feljelentés, bírósági tárgyalás, majd a váratlan fordulat; a szöszkéről és az időközben egy másik megerőszakolási történettel előálló lenőtt hajúról a tanerő ügyvédje bebizonyítja: csak élénk fantáziájuk játszott velük. A mérleg: két kielégítetlen tini, egy önelégült ügyvéd, egy elégedett pedagógus és az impozáns végkielégítés, melyet a szöszke mamája fizet a tanár úrnak megpróbáltatásaiért.
A következő képsor azonban újabb csavart tartogat a számukra; a tanár hivatástudatát bizonyítva a történtek ellenére testgyakorlatokat végez a lányokkal. Bizony, bizony, hőseink szíve egymásért, helyesebben egymáson dobog. A színjáték a mami money-jáért folyt, amin a mátkatrió osztozkodik.
A rendőrségben felmerül a gyanú. Szereplőink köre egy ellenállhatatlan nyomozótiszttel és egy cicababa rendőrnővel bővül; mint az sejthető, a mű ettől a ponttól kezdve inkább hasonlítható a kombinatorika tudományágához, mint mozgóképipari termékhez. A „ki-kivel?” kérdése a „ki-kit-ver-át?”-tal párosul a továbbiakban, természetesen a végszót és a megoldást ennyi (be)-fülledt erotika után a variációs lehetőségek kimerülése eredményezi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1043 átlag: 5.5 |
 |
|
|
|
