KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1979/december

• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

Dr. Dolittle

Bori Erzsébet

Vizsgált művünket mindjárt kétfelől is belehelyezhetjük a műtörténet tiszta vizű folyamába. Adott egyszer a népszerű könyvsorozat, az állatok nyelvén értő juhászról, Dr. Dolittle-ről. A téma eddig legismertebb feldolgozásában, úgy 1967 táján a nagyszerű Rex Harrison adta az állati orvost. Persze könnyű volt neki, hisz úgyszólván egyenest a My Fair Ladyból érkezett, ahol ugyancsak nyelvgyógyászt játszott, ráadásul kis ápoltját, Elisát még Dolittlenek is hívták.

Másfelől ma a nemkülönben kiváló Eddie Murphy kelti életre a jelentős hatékonyságú egészségügyi dolgozót. Nos, az ő múltjában is találhatunk szép számmal olyan szerepeket, melyek játszva teremthettek alapot mostani remekléséhez. Ő volt háromszor is a Beverly Hills-i zsaru, és túléltünk vele kétszer 48 órát. E kétségtelenül nagyívű dolgozatok minden szinkron-dramaturg álmainak netovábbjai, hiszen úgyszólván kizárólag négybetűs szavakból épülnek fel dialógusaik. Eddie szájából csak úgy dől bennük a sok disznóság. Tiszta sor, az állatok nyelvén beszél e produkcióban - s a dokumentarista ihletettségű Harlemi éjszakák nyelvezetének mélyebb elemzését ezúttal már szóba se hozzuk. Tudományos pályájának sikereiről pedig a Bölcsek kövére című örökbecsűből nyerhettünk hiteles képet.

További segítségként ez utóbbi kis gyöngyszemben több ízben is, mondhatni kockáról-kockára, a komputerrel rajzolt Eddie ügyeskedését követhettük nyomon.

Minden stimmel tehát. Most Murphy mester körül sertepertél számítógéppel vászonra vitt állatsereglet. Igaz, itt a kör be is zárul, de a fejlődés egyenletes. A műtörténet megállíthatatlanul halad a szent cél felé, az egyetlen helyes csapáson. A nagy tülekedésben szinte az élen lohol a vicces Eddie is. Akárki meglátja, ő lesz az Egyesült Államok első színesbőrű elnöke, hiszen már most is majdnem annyira röhejes, mint az igazi.

Majd nyöghetjük törvényeit.